A felvételi alatt az élet meglehetősen unalmas volt. Itt már katonás rend uralkodott, reggel 6-kor volt az ébresztő, utána tisztálkodás és borotválkozás, majd reggeli, utána meg sorakozó. Itt választották ki a különböző munkákra az önkénteseket. Általában nyugdíj előtt álló caporal-chefek irányítása alatt dolgoztunk a bázis különböző részlegeiben. Magyar nem volt köztük, de mindegyik folyékonyan tudott káromkodni magyarul. A legjobb munkahelyek az étkezdék voltak, itt tele tudtuk tömni a zsebeinket lekvárral meg zsömlével.
Az alakulótér Aubagne-ban
Délben ebéd volt, utána pedig sorakozó, ahol elküldték civilbe azokat, akik ezt kérték, vagy megbuktak a teszteken. A 17-ből akik egy napon érkeztünk, egy már rögtön az első napon civilt kért, mert nem tetszett, hogy itt parancsolgatnak neki. Természetesen francia volt (a 17-ből hárman jutottunk el az alapkiképzésre, és ketten csináltuk végig). Délután is munka volt egészen vacsoráig, utána leengedtek minket a foyer-ba (kantin), ahol hosszas közelharc után vehettünk üdítőt vagy csokit. Utána tusoltunk, pontosan 10 másodpercünk volt rá. Végül a szobaszemle volt: a napos caporal-chef vagy tizedes (Caporal, CPL) megérkezésére vártunk mindig vagy fél órát alsógatyában, és ha mindent rendben talált, aludhattunk. Ha nem, volt hogy az udvaron folytattuk a sorakozót.
A szobor felirata: Honneur et fidelité (Becsület és hűség)
A zuhany és a szobaszemle alatt a rouge-ok (pirosak) irányítottak minket, őket már felvették, és az alapkiképzés előtt velünk töltöttek egy hetet. Volt köztük két magyar is (az egyikkel a 2REG-ben találkoztam újra és máig az egyik legjobb barátom), sokat segítettek, még egy WC-papírt is szereztek, ami az egyik legnagyobb kincs volt Aubagne-ban.
Amikor napközben nem dolgoztunk, akkor vagy a teszteket csináltuk, vagy az udvaron töltöttük az időnket. Az udvar egy börtönudvarra hasonlított, volt ott néhány sportszer, de ezen kívül csak beszélgetéssel tudtuk eltölteni az időt. A nemzetközi nyelv az angol volt, de legtöbbet a honfitársainkkal beszélgettünk. Öten gyűltünk össze magyarok (két magyarországi és három székely), és együtt is maradtunk az alapkiképzés végéig.
A 4. nap reggelén írtuk az IQ-tesztet számítógépen: számtani és geometriai sorozatokat kellett kiegészíteni, nem volt nehéz. A minket felügyelő orosz caporal hobbija a verés volt, én is kaptam tőle, mert túl hamar kattintottam valahova az egérrel. Délután azokat, akik átmentek a teszten, elküldték orvosi vizsgálatra. Azt nem szerettük, mert mindig órákat kellett ácsorognunk egy szál alsógatyában. Mivel itt is futva kellett közlekednünk, az egyik francia srác a vizeletmintájával a kezében nekirohant az ajtófélfának, és magára öntötte a tégely teljes tartalmát. Amíg ő takarított, mi nyomtuk a fekvőtámaszt. Eközben valaki elszellentette magát, így még az ablakokat is ránk nyitották fél órára. (Mindez februárban, alsógatyában elég kellemetlen lehetett - a szerk.)
Akik egészségügyileg alkalmasak voltak, azok mehettek a másnap reggeli sporttesztre.
Képek forrása: lemil.blog.hu
Következő rész: Itt
Kérdések és válaszok a felvételiről: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs