Castelbe visszatérve a farmot idéző szívatás vette kezdetét, de ez borítékolható volt: itt íratlan szabály, hogy egy lazább időszakot mindig egy keményebb követ. Ha nem szolgáltunk rá, akkor is úgy beszéltek velünk, mint a kutyával, és nagyon szűk időkeretet szabtak mindenre.

Kis vétségekért is tízesével íratták a compte renduket (jelentés), vagy a bűnös sisakban és megpakolt hátizsákkal takarította a WC-t éjszaka (ezt a módszert egyébként későbbi ezredem egyik századában fejlesztették tökélyre: karácsony közeledtének alkalmából gyertyát erősítettek a sisakra, és végig négykézláb kellett súrolni a követ, úgy hogy a gyertya le ne essen). Volt hogy az egész szakasz egyszerre takarította a folyosót, és mivel eredetileg nem volt elég koszos, égő cipőbokszot csurgattak rá. A feketepiacon vett csokitól ekkorra már többen felszedtek néhány extra kilót, ezért zuhany előtt, amikor egy szál törölközőben álltunk sorban, a túlsúlyosokat néhány gyomrossal ösztönözték fogyásra.

A kínaiakra megint rájárt a rúd, az egyiknél a francia caporal talált egy régebben kiosztott instant-reggelit (elvileg ételt nem lehetett magunknál tartani). Elmondta, hogy a Légió mindenkit hagy rendesen reggelizni, és ezért személyesen etette meg a kínait: először a kakaóport öntötte a szájába, majd a tejport, a kávét, végül belelógatta a teafüvet is.

Amikor épp senki nem csinált banánt, akkor a caporalok kreáltak. Volt hogy éjfélkor zavartak ki mindenkit az ágyból a sorakozóra, mert összetörtünk egy falon lévő képet. Persze a képről mindenki tudta, hogy már ideérkezésünk előtt törött volt. Máskor azért sorakoztattak fel minket, mert valaki oroszul beszélt a WC-n, és különböző szívatásokat helyeztek kilátásba, ha nem vall a bűnös. Ekkor jelentkezett a szenegáli fekete, és magára vállalta. Ezen már a caporal is csak röhögni tudott, megfekvőztette a szenegálit, majd visszaengedett minket a szobába.

A kemény bánásmódnak meg is lett az eredménye, a második nap délutánján már ketten dezertáltak, de még ezt se tudták normálisan: részegen hozta vissza őket a város egyik bárjából a katonai rendőrség. Miattuk is mi bűnhődtünk. Rá két napra megint sorakozó volt éjszaka: az ukrán binomom lépett le. Őt nem kapták el, hajnalban én ürítettem ki a szekrényét, amíg az őrmester összeírta az itt hagyott cuccait.

Ezen a héten négyen kértek civilt, köztük az egyik francia is, akivel egy napon jelentkeztem, és jó barátom volt. A szlovák caporalt sajnos áthelyezték egy másik szakaszba, egy bolgár jött helyette a szobámba. Szerencsére ő is korrekt volt. Ebben az időszakban már sokat sportoltunk meg akadálypályáztunk, ekkor futottam életem legjobb Cooper-eredményét, 3150 métert.

Következő rész: Itt

Ugrás a blog legelejére: Klikk ide

Balázs