Vagy a dezertőr volt túl sok, vagy így volt a programban, de a keménykedés egy hét elteltével hirtelen érezhetően csökkent, és eddig nem látott dolgokra is lehetőségünk nyílt. Először lemehettünk a század bárjába fejenként egy sört meg sajtburgert venni, kivéve néhány banánost, akinek ez idő alatt a WC-t kellett őriznie, nehogy ellopják.
Másnap az egész szakasz lemehetett az ezred foyer-jába (kantin), és hazatelefonálhattunk, mindenkinek tíz perc járt. Ez volt az első beszélgetésem a családdal a jelentkezésem óta. Hírt már előtte kaptak rólam, mert Camerone után írtam egy levelet, és a brazil caporal volt olyan rendes, hogy nemcsak hogy feladta nekem, de még pénzt se volt hajlandó érte elfogadni.
Így érkezett el a következő terep ideje, a teljes ezred kivonult Caylus-re gyakorlatozni. Erre felkészülve kimentünk lőni a casteli lőtérre, lövészetből átlagos lett az eredményem. Fegyver szétszerelés-összerakásból is, aminek az addigi bénázásom tükrében nagyon örültem. Az elméletből is kikérdeztek, tudtam mindent, ezzel soha nem volt problémám. A hétvégén összepakoltunk, előkészítettük a felszereléseket és a gépjárműveket, és készen álltunk a 11 napos „háborúra”.
Caylus egy Casteltől kb. 200 kilométerre fekvő kiképzőtábor tele lőterekkel és gyakorlatozásra szánt óriási szabad területtel. Reggel indultunk egy teherautó platóján és délben értünk a századunknak kijelölt táborhelyre. A szállásunk a farmra emlékeztetett, most is egy öreg és huzatos mezőgazdasági épületben aludtunk tábori ágyakon. Tusolni kétnaponta vittek el minket a közeli laktanyába teherautóval. Enni főleg csak konzervet ettünk, de azt adtak bőségesen.
Az első napunk takarítással és elméleti oktatással telt, este csak hajnal 2-kor engedtek minket elaludni, és 5-kor már ébresztő volt. Ez az alvásmennyiség volt jellemző az egész terepre, 4 óránál sosem aludtunk többet. Az első kialvatlan napon még normálisan viseltük a dolgot, de a második és harmadik napon már szabályosan fájt az álmosság. A negyedik napon már hozzászokott a szervezet, de bármikor képesek voltunk álomba zuhanni.
Amikor hasalva vártuk az ellenséget a hadgyakorlatokon, többségünkre rögtön ráborult a sötétség. A brazil gyerek volt a csúcs, menetelés közben aludt el, az ujja szabályellenesen a FAMAS elsütőbillentyűjén, és vaktölténnyel lábon lőtte az előtte haladót. A meglepetésen kívül nem lett más baj.
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs
