Másnap volt a 8000 méteres futás tesztje bakancsban, egyenruhában, 11 kilós hátizsákkal. Gyorsan kezdtem, túl gyorsan, főleg a másfél hetes kihagyásom tükrében. Féltávnál még az elsők között fordultam, de utána kezdtem fáradni, egyre lassultam, többen elfutottak mellettem, én meg csak azt vártam, hogy mikor lesz vége. Ennek ellenére, amikor az utolsó kb. 300 méterhez értem, elkezdtem sprintelni. Ezt nem kellett volna. Innentől már csak részletekre emlékszem: a célvonalat átlépve nem tudtam megállni a lábaimon, két bajtársam közrefogott, levették a hátizsákomat, majd leültettek egy nagy kőre, én meg csak azt ismételgettem, hogy jól vagyok. A sergent ezt ellenőrizendő megkérdezte, hogy hányadika van, én azt feleltem neki, hogy június 40. A júniust legalább eltaláltam.
Közben megérkeztek a magyarok is, és hoztak nekem vizet. Az utolsó helyezettre 16 percet vertem, ezalatt volt időm annyira regenerálódni, hogy a többiekkel együtt gond nélkül visszamehettem, de mindmáig ez maradt életem legemlékezetesebb futása. Az időeredményem (44 perc) jó lett, és a végkimerülésemért sem kaptam szemrehányást a kiképzőktől. A célba érkezés után van joga összeesni az embernek.
Következő napon volt a teszt a katonai akadálypályán, a 4 perc 40 másodperces eredményem nem volt valami fényes, de 5 perc alatt nem szívatták az embert. Délután írásbeli és szóbeli francia teszt volt, azon nem volt gond.
Nem sokkal utána minket, akik leadtuk a jogsinkat a jelentkezésnél Aubagne-ban, gépjárművezetés tesztre vittek. Szerencsére egy lengyel caporal-chef volt a vizsgáztatóm, aki amikor megtudta, hogy magyar vagyok elmosolyodott, azt mondta, hogy velünk nincs gond, és 500 méter vezetés után már konfirmálta is a jogsim. A román állampolgárságúakat végig kérdezte előtte egy rakás KRESZ-szabályról, a kínait meg az első hibáért megbuktatta.
Ekkor volt egy szekrényellenőrzés is, a caporalok elrejtett élelmet kerestek nálunk. Ekkor már mindenkinek volt valamennyi raktárkészlet a szekrényében, nekem például annyi, hogy a fél szakaszt meg tudtam volna etetni. De a caporalok csak a banánosokra voltak kíváncsiak, négynek le is foglalták a készletét. Vacsora után az egyik sergent elmondta, hogy a Légió nem éheztet senkit, ezért mind a négynek adott öt darab nagy konzervet (másfél kiló kaja fejenként), mi meg néztük, ahogy megeszik. A vacsora végén mind a négy sugárban hányt.
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs
