A szabi után rögtön megkezdődött az öthetes műszaki-harci alapkiképzésünk az ezrednél, hivatalos nevén a CP04. Itt tanultuk meg az ezredbeli feladataink alapjait, a szívatás pedig Castelt idézte. Ennek ellenére ez volt a karrierem egyik legszebb szakasza: az öt hetet sikerült banán nélkül lehoznom, a kiképzőim szerettek, jó helyezést értem el a végén, és nagyon jó viszonyban voltam a bajtársaimmal is, sokukkal még mindig tart a barátság.
A kiképző caporaljaink közül a lengyel csak az első hetet töltötte velünk, és szerencsére már inkább a leendő afgán missziójára készült, így a szívatásunkra nem fektetett nagy hangsúlyt. Ha nyugton voltunk, ő is békén hagyott minket. Az is jó volt benne, hogy sokszor nem a névsorból állította össze a takarító csapatot, hanem személyesen kiválogatta a feketéket és a sárgákat, és ha ez nem volt elég, rakott hozzájuk néhány arabot is. Magyarként nem volt tőle félnivalóm. Az iraki caporal (aki egyébként vörös hajú volt és keresztény, de ettől függetlenül nagy hazafi) szívatott minket helyette is, nagyon sokszor az idegeinkre ment. Ugyanakkor értette a szakmát és esze is volt, én személy szerint jóban voltam vele.
A német caporalt szerettük a legjobban, nagyon jó humora és stílusa volt, és úgy futott, mint a villám. A nagyapja aközött az 5000 német katona között volt, aki végigharcolta a sztálingrádi csatát és élve visszajött a 10 évnyi szovjet hadifogságból. A caporal büszkén mondta, hogy a nagyobb fejadagért sem vált soha antifasisztává. Ezzel az unokát sem lehetett vádolni. A bolgár caporal civilben birkózó volt, itt is szinte az összes szabadidejét a szőnyegen vagy a konditeremben töltötte. Ennek köszönhetően olyan izomzata volt, mint egy testépítőnek, és azt akarta, hogy nekünk is olyan legyen, ezért állandóan fekvőztetett minket, vagy valami más erősítő gyakorlatot végeztünk. Az orosz caporal nyugodt és korrekt ember volt, vele nem szívtunk sokat, ha nem szolgáltunk rá.
A napjaink reggel sporttal kezdődtek, utána délig a tanteremben tanultunk, vagy a gyakorlatban próbáltuk ki a tanultakat. Délben ebéd volt, majd a tanulás folytatódott a 18 órai vacsoráig. Utána este 9-ig ismétlés volt a tanteremben, de többször még ekkor sem mehettünk zuhanyozni (meleg víz persze sosem volt), mert a caporalok kitaláltak valamilyen esti programot. Témakörök szerint aknákról tanultunk, robbanóanyagokról, fegyverekről, rohamcsónakos hajózásról, meg még műszaki ismereteket és francia szakszókincset. A fél éves francia nyelvtudásommal jó, ha a felét értettem, szerencsére a francia bajtársak segítőkészek voltak, ők magyarázták el a másik felét.
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs