Karácsony este együtt ünnepelt a század, volt díszvacsora sok sörrel (erre én rá se bírtam nézni a sisakkiivós avatás miatt), ajándék sportcipő mindenkinek, meg jó sok verekedés.
Előadtuk a „szkeccset” is, ez egy rövid színdarab az altisztjeink parodizálására, ilyenkor ez megengedett. A 3. szakasz került sorra utoljára, ennek köszönhetően már úgy be voltak rúgva, hogy elő sem bírták adni. A konferanszié szerepében lévő francia azért még feltántorgott a színpadra, és elkezdett mindenféle hülyeséget beszélni a mikrofonba, de az egyik orosz őrmester megunta, felment ő is, és lecsapta a gyereket. Így ért véget a „meghitt családi ünnep”. Másnap reggel eltakarítottuk a romokat, és elmehettünk a 11 napos karácsonyi szabadságunkra.
A karácsonyi ajándék átvétele a századostól
Az ünnepi vacsora
A bolgár caporalomnak ekkor járt le az 5 éves szerződése, a karácsonyi szabiról így ő már vissza sem jött. A nepáli caporal rögtön lecsapott rám, kidobta a szobájából az elefántcsontpartit, és én költöztem a helyére. Jól elvoltunk együtt, szolgálati időn kívül haverként kezelt minket, és mindig szerzett valahonnan egy TV-t a szobába, így tudtam nézni a Téli Olimpiát.
Ekkor, január elején akkora hó esett, hogy el se tudtuk hagyni a bázist, és állandóan hóriadók voltak, készen kellett állnunk a környező falvak járhatóvá tételére. Minket végül nem küldtek ki, de így is mindig mi szereltük fel a munkagépeket, meg pakoltuk fel rájuk a hóláncokat.
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs
