Egyszer kiküldtek minket a hóláncok végett, de azokat már felszerelték mások, ezért a lengyel őrmester kitalálta, hogy építsünk hóembert, nehogy unatkozzunk. Az egyik hóember el is készült, de a másikból csak egy hatalmas oszlop volt, amikor lejárt az építésre szánt idő. Az oszlop mellé odaraktunk két előre legyártott hógömböt (ez lett volna a fej), ezzel ki is fejeztük a véleményünket a munkáról. A század épülete előtt így 3 napon keresztül állt egy kétméteres hóember, meg egy gigantikus pénisz.
Balra az épülő hófallosz – ekkor még nem tudtuk, mi lesz belőle
Két hetes késéssel befejeződött az egyik karácsonyi bunyó is. Az egyetlen amerikaink banánt banánra halmozott (ő kérte el egyszer az alakulótér kulcsát), szakaszának kazah caporalja meg szívatta is érte rendesen (ex-szovjetként alapból nem rajongott a jenkikért). Karácsonykor a sörből bátorságot öntve az amcsi a caporal egyik beszólására jobbegyenessel válaszolt, de utána szétválasztották őket, és a szabadság kezdetéig nem is találkozhattak. A kazahnak így az első dolga volt, hogy amint visszajött a szabiról, a szobájába rendelje az amcsit, és úgy elverte, hogy fél szemére majdnem megvakult. Utána az amcsit átrakták a támogató századhoz, de ott is hallatott magáról: öngyilkosságot kísérelt meg, de még ezt se tudta normálisan, a tenyerén vágta fel az ereit. Vérzett egy kicsit, aztán elállt. Viszont több hétig nem tudott még fogni sem a fájdalomtól. Azóta nem hallottam róla, valószínűleg leszerelték.
Így érkezett meg január 18-a, amikor elindultunk a Magas-Alpokba a 3 hetes síkiképzésre.
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs