A hadművelet harmadik napján is a házban maradtunk készenlétet adva, de nem kellett kimennünk, a tálibok a faluban már nem mertek mutatkozni. A negyedik nap visszavittek minket a bázisra, ez volt a szakaszunk pihenőnapja.
Afgán szobabelső
„A légiósok már a spájzban vannak!”
Ideiglenes otthonunk
Hálószoba
Őrszem a ház tetején
A lőállásban várakozva
Holdbéli tájon
Őrtorony a bázison
Másnap újból éjszaka hatoltunk be, feltörtük az ajtókat a kijelölt házakban, és védelmi állást foglaltunk el bennük. A tálibok beszivárgását kellett volna megakadályozni, de felénk egyik sem akart szivárogni, így nyugodtan telt a napunk. Gondunk csak a hideggel volt, mert ekkor már nyoma sem volt a korábbi őszies időjárásnak, éjszaka -10 fok alatt volt a hőmérséklet.
Este számunkra is véget ért a hadművelet, visszatértünk a bázisra. Nekem még maradt izgalom, mert a sötétben az egyik lábammal beleléptem a vizesárokba, a Famaszom csöve viszont fennakadt a kis fahídon, így a puskatus marha nagy erővel az arcomba vágódott. Ha néhány centivel arrébb talál el, eltöri az orromat, így viszont megúsztam egy kisebb sebbel.
Három nap pihenő után elindultunk a tartomány déli részén lévő bázisba, ahol főleg a francia tengerészgyalogság (hagyományos ellenségeink) állomásoztak, de most szinte mind kint volt közülük egy hadműveleten, így mi őriztük a bázist, és adtuk a készenlétet. Utunk a fővároson, Kabulon keresztül vezetett, itt a civilek sokkal barátságosabbak voltak, mint vidéken, és állandóan integettek nekünk. Nem is csoda, marha sokat szenvedtek a táliboktól, és a városi embereknek valahogy nem jön be egy olyan rendszer, ahol még a kazettás magnó, a borotválkozás és a foci is tilos.
A bázison összesen 11 napot töltöttünk, ez olyan volt, mint valami nyaralás. Nem riadóztattak minket, nem ért semmilyen támadás, egész nap csak edzettünk, meg néha bokszoltunk.
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs