Rá három napra újra kezdődött a nagyobb tűzharcok időszaka. Egy faluban kutattunk át házakat, amikor ránk támadtak a tálibok. Fedezékbe vonultunk, és azonnal visszalőttek azok a szerencsések, akik látták az ellenséget. A tűzharc tíz méterre mellettem folyt, de a röpködő nyomjelzős lövedékeken kívül nem láttam semmit belőle, mert egy fal választott el tőle. Én a rajommal a fal másik oldalán lévő nyílt területet biztosítottam, de a mi szektorunk elé nem jött senki.
Lőállás a falak mentén
Az egyik regulárist mellbe lőtték, de megúszta egy kék folttal, jól bírta a strapát a golyóálló mellény. A táliboknak viszont nem volt mellényük, fűbe is haraptak néhányan, a többi meg elinalt, amint megjöttek a helikopterek.
Elvesztette az eszét
Érkezik az erősítés
A házakból muzeális példányok is kerültek elő
Pokolgép felkutatása
Aki keres, az talál!
A zöldellő növényzet kitűnő rejtekhelyet biztosít
Nem sokkal később egy tábornok látogatott el hozzánk, ő is részt vett az egyik őrjáratunkon. Túl sok harctéri tapasztalata nem lehetett, mert a golyóálló mellényt is két tisztnek kellett ráadnia. A két tisztnek sem, mert azok először fordítva adták rá a mellényt, mi meg alig tudtuk visszatartani a röhögésünket.
Az őrjáraton nem volt semmi különös, csak az egyik kutyás caporal vesztette el a kutyáját, azóta se tudjuk, mi lett vele. Djiboutiban egy így elveszett kutyának a fejét a helyiek visszaküldték egy dobozban a francia helyőrségnek, nem hiszem, hogy pont az afgánok bántak volna vele emberségesebben.
Az utolsó másfél hónapban rendszeressé váltak a kisebb-nagyobb tűzharcok, de a tálibok igyekeztek minél gyorsabban visszavonulni, tanultak az előző hibáikból. Az IED-ket telepítették rendületlenül, a nagy részük nem okozott gondot, de egy felrobbantotta a tengerészek egyik VAB-ját, egy halott volt, és a többiek is megsérültek kisebb-nagyobb mértékben, kettőnek a lábát tépte le egy elszabadult páncéllemez.
A mi regulárisaink közül is két nap alatt ketten léptek aknára, mindketten elvesztették egy lábukat. (Az egyikkel rendszeresen találkoztam a konditeremben, rendes srác volt. Az eset után azt mondta, inkább fél lábbal beül egy irodába, de nem fogja otthagyni a hadsereget.) Az ellenállók a kimentésükre érkező helikoptert is tűz alá vették, még egy sebesült.
Lehetett volna még egy jó napjuk a táliboknak, de az egyik gyalogsági őrjárat útjába rakott pokolgépüknek csak a detonátorát sikerült felrobbantaniuk, a három hozzá kapcsolt aknagránát már nem lépett működésbe. Nagy szerencsénk volt.
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs
