Nem sokkal később került sor az egyik legkeményebb menetelésünkre. Egy hegycsúcsra mentünk fel a mesterlövészeket és a rakétásokat (Milan) fedezni, és ellenőrizni, hogy van-e ott akna. A hőmérséklet délben már 56 fok volt, menet közben többen is kidőltek, a golyószórósunknak is problémája volt, úgyhogy félúttól még az ő fegyverét is én vittem. Kora délután hagytuk el az állásainkat és jöttünk le a hegyről.
Teljes menetfelszerelés
Amikor átmásztam az egyik vályogkerítésen, az összeomlott alattam, estem egy nagyon látványosat, de nem lett bajom. Ezt a menetet egy hét múlva megismételtük, akkor már a legelején szétosztottuk a golyószórósunk felszerelést: nekem jutott a lőszer, a kongóinak meg a fegyver. Legalább most már megérte felmenni, mert páholyból nézhettük az alattunk kibontakozó tűzharcot, meg ahogy mellőlünk indították a rakétákat.
Helikopter a hegyről
Kilátás a páholyból
Helikopterek a földről
VBCI-k készenlétben
Afgán T62 harckocsi a bázison
Pózolás mesterlövész puskával és afgán tartálykocsival
Az utolsó nagyobb missziónkat az amerikaiaknak köszönhettük, akiknek az egyik helikopterét lelőtték egy völgy fölött. Jelentős erőkkel gyorsan benyomultunk kihozni a pilótákat (az egyiket sikerült, a másikat csak holtan), és ha már ott voltunk, tisztogattunk is egy kicsit. Az én rajomnak ehhez nem sok köze volt, minket csak a völgy szájáig küldtek, meg készenlétet adtunk. Az amcsi légierő rendezett egy látványos tűzijátékot a völgyben, mindenkit lőttek és bombáztak, aki élt és mozgott, úgyhogy a tálibok nem minket támadtak, hanem igyekeztek túlélni a dolgot.
Egy hét múlva megünnepeltük Camerone-t, majd kezdődött az utolsó hetem, ahol már nem mentünk ki, csak a FOB-ban adtuk az őrséget, összepakoltunk, és megpucoltuk a felszereléseinket. Valaki még így is képes volt lesérülni, az egyik slabor egy előretolt bázison elaludt őrség közben, kiesett az őrtoronyból, és összetörte magát. Az amcsik ekkor jelentették be, hogy lelőtték Bin Ladent, és az iszlám temetkezési szabályokat figyelemben tartva megetették a halakkal, de nálunk ennek nem érződött semmi hatása, a tálibok nyugton maradtak.
Megy a boksz a FOB-ban
Fontos a sport…
…és a jó kondíció
„Napozóhely”
Tisztelgés a halott bajtársak előtt
Az utolsó előtti napunkon az értünk küldött helikoptereket vártuk estig, ekkor közölték velünk, hogy azok csak másnap jönnek. Az utolsó napunk ugyanígy telt, de akkor este legalább megjöttek a helikopterek. A magunk mögött hagyott tartomány már nagyrészt a mi kezünkben volt.
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs