Egy napot még töltöttünk az amerikai légibázison, majd következett két nap pihenő egy ciprusi luxushotelben, ez minden Afganisztánból hazatérő francia katonának jár.
Búcsú Afganisztántól
Ciprus a harmadik legnagyobb sziget a Földközi-tengeren, a török Riviérától délre. Földrajzi szempontból Ázsiához tartozik, de kulturálisan és politikailag is Európa része. Története folyamán számos fennhatóság alatt állt a perzsától kezdve, a bizáncin és a törökön át egészen az angolig, de még a Templomos Lovagok is itt akartak országot alapítani.
1960-ban vált függetlenné, de három évvel később Törökország megszállta a sziget északi részét, a lakosságot etnikai és vallási határok mentén kettéosztva, ugyanis a törököket északra telepítették, míg az görögök jobbára maguktól menekültek a déli részre. Északi harmada jelenleg is török „megszállás” alatt áll és Észak-Ciprusi Török Köztársaság név alatt szerepel világviszonylatban el nem ismert (szakadár) államként. A sziget és mindkét állam fővárosa – a „Zöld vonallal” kettéosztott – Nicosia (törökül Lefkosa). Szintén nem része az EU-tag államnak az összesen 254 km²-en (a sziget teljes méretének majdnem 5 %-án) elterülő két angol katonai támaszpont sem, bár ez a görög cipriótákat kevésbé zavarja.- A szerk.
A hotelt egy kétórás fakultatív városnézés kivételével nem hagyhattuk el, mert az előző csoportból valaki összevert kint egy civilt, és nem akarták, hogy ebből rendszer legyen, de így is jól elvoltunk. Volt még egy csoportos relaxációs gyakorlatunk, itt a relaxáció az egyik caporal-chefnek olyan jól sikerült, hogy elaludt, és elkezdett horkolni, ettől röhögésbe fulladt az egész program, nem is erőltették tovább.
A hotel és a medencék
Vadregényes kert
A tenger sincs messze
Egy székely és egy mandzsu a Földközi-tengeren
Egy pszichológussal is kellett beszélgetnünk szakasz szinten, itt az egyéb problémák kérdésnél felraktam a kezem, és elmondtam, hogy nem kéne minket azzal etetni a felkészítés során, hogy mi csak segíteni megyünk a baráti afgán népnek. Meg azt se kéne rajtunk számon kérni, hogy mért nem kezeljük úgy az ellenséget, mint a hímes tojást (a CIMIC még mindig a bögyömben volt). A pszichológus őrnagy először csak pislogott, de mikor a teljes szakasz az altisztekkel együtt helyeselt, megígérte, hogy továbbítja a problémánkat.
Aznap éjfélkor hagytuk el a hotelt, a gépünk reggel szállt le Franciaországban, ebédre már az ezredben voltunk. Számunkra véget ért az afgán háború. Visszaállt az élet a normál kerékvágásba, ami az első másfél hónapban marha unalmasnak tűnt.
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs