Közben Afganisztánban a slaborok besegítettek a talibánnak, egy hadművelet alatt a fedező tüzet az ellenség helyett a 2REP ejtőernyőseire nyitották, megölve közülük két légióst. Ezzel a minket váltó francia mandátum már 16 hősi halottat vesztett, és ez volt az utolsó csepp a pohárban: a továbbiakban a veszteségeik csökkentése érdekében alig hagyták el a bázisaikat. Az általunk elfoglalt területek visszakerültek a tálibok kezébe.
A század a szabi után rögtön ment az Alpokba, a BAM-ot csináltuk, de mi néhányan az idősebbek közül csak egy hetet maradtunk velük. Ennek megfelelően intenzív volt a program, sokat meneteltünk és jó gyorsan. Egy napon keresztül a sziklafalról való leereszkedést gyakoroltuk fegyverrel és zsákkal, még éjszaka is.
Az utolsó előtti napon vittünk magunkkal rádiót, én lettem kijelölve rádiósnak a hadnagy mellé. Ez megtiszteltetésnek számított, de egy ilyen 8 kilós megtiszteltetésről lemondtam volna. A menet alatt azért nem volt probléma, végig tartottam a lépést a többiekkel, míg többen rádió nélkül se voltak erre képesek.
Másnap visszabuszoztunk az ezredbe, majd mentünk is tovább VAB-okkal Normandiába. A műszaki tisztképző főiskola kadétjainak mutattunk be műszaki alap dolgokat (aknakeresés és telepítés, rohamcsónak szétszerelés-összerakás, sebesültmentés aknamezőről) két héten keresztül. Kényelmes életünk volt, nem dolgoztunk túl sokat, reggel sportolni is tudtunk.
Háttérben a slaborokkal
Rohamcsónak összeszerelése
Már majdnem kész
Futás a csónakkal
A tájékozódási futáson második lettem a szakaszból, nyertem vele egy doboz sört (az utolsók fekvőtámaszokat nyertek).
Követkrző rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs
