Francia Guyana Franciaország egyik tengeren túli megyéje Brazíliától északra, az Egyenlítő mellett. Területre akkora, mint Magyarország, de csak 200 ezren lakják, a nagy része őserdő. A hely jelentőségét a földben található arany és az ide települt Európai Űrközpont adja, a Légió 3. Gyalogos Idegenezrede (3REI) is főleg ezeket biztosítja.
Az ezredbe egy órányi teherautózás után érkeztünk meg. A következő másfél hét nyugodt volt, adminisztrációval meg a felszerelés felvételével telt.
Megismerkedtem Kourouval is, a helyőrségi várossal. Már az első estén kaptam ízelítőt, amikor az egyik helyi a laktanya kerítésén át akart nekünk drogot eladni. A kisváros lakosságának nagy részét feketék alkotják, akik vagy a segélyt várják (még a házaikat is az államtól kapják ingyen), vagy bűnöznek, vagy mindkettőt egyszerre. Aki dolgozik, abból sincs sok köszönet, egész Guyanát a trópusi lassúság jellemzi. Megtermelni szinte semmit nem képesek maguknak, mindenből behozatalra szorulnak, így hiába ez az egyik legcsóróbb országrész, egyben a legdrágább is.
Leszállás az egyik őserdei bázisra
A tájra nem lehet panasz
Ez itt a kert
A szárnyasok is elférnek
Trópusi idill
A városban néhol háborús állapotok uralkodnak, egyes negyedekbe tilos bemennünk, éjszaka csak párosával mehetünk ki, még a csendőrőrs is több sor szögesdróttal van körülvéve. A bubuk általában magányos, részeg légiósokra vadásznak, de a közvetlenül az érkezésem előtti támadásnál ők húzták a rövidebbet: a megtámadott srác nem volt olyan részeg, mint amilyennek hitték, elszedte az egyik útonállótól a kést, és mindkettőt alaposan összeszurkálta.
A 2. harci századba kerültem, ami tele volt magyarral, és az új szakaszommal is szerencsém volt. Másfél hét elteltével mi újonnan érkezettek elvégeztük a SIVFE-t, ahol négy nap alatt az őserdei élet alapjaira oktattak az Adjudant Szűtsről elnevezett kiképzőtáborban. Megtanultuk a táborverést, a felszerelések használatát, a folyón való átkelést és volt egy fél napos menetgyakorlatunk is.
Szűts István zászlós (1925-1959)
1925. augusztus 18-án született Diósdon. A szovjet megszállás miatt 1945-ben Ausztriába szökött, majd (20 évesen) augusztus 28-án jelentkezett a francia idegenlégióba.
Három hónapos tunéziai felkészülés után, 1946. március 10-én érkezik meg Indokinába a 13DBLE kötelékében, ahol két hússzú bevetésen is részt vesz. A katonai feljegyzések külön kiemelik a hidegvérét az igazán veszélyes helyzetekben. Az 1. századdal a Mekong deltájában, majd a 2. századdal Közép-Annamban harcolt. Itt két hosszabbítás után tizedesi kinevezést, két dicséretet (citation) és egy vállsérülést szerzett.
A marokkói Agadirban szerez őrmesteri rangot, majd 1950 decemberében visszatér negyedik indokinai bevetésére a 3REI-vel. 1954-ben törzsőrmesterként tér vissza Algériába, a Médaille Militaire (Katonai Érdemrend) kitüntetéssel – melyet III. Napóleon alapított 1852-ben – és újabb öt dicsérettel.
1956-ban nevezik ki zászlóssá. Ekkor már nemcsak harcosként, hanem kiképzőként is tevékenyen dolgozik hírnevének öregbítésén. Újabb 5 dicséretet szerez és a rendhagyó módon a Becsületrend lovagi keresztjével tüntetik ki.
1959. május 11-én szerez halálos fejsérülést az Algériában található Milianánál. Sérülésébe négy nappal később belehalt.
1974. szeptember 2-án – hat hónap építés után – adják át a keleti úton fekvő tábort Francia Guyanán. Az ezredes (az altisztek tiszteletére) választott egy altisztet, mint névadót, azok közül is a legnevesebbet: Adjutant Szűtsöt. – a Szerk.
Leúsztuk az úszástesztet, 100 métert úsztunk egyenruhában egy folyóban, csak annak volt sikeres a kiképzés, aki ezt teljesítette. Kettőnek nem sikerült, ezeket kinevezték sebesültnek, és egy rögtönzött hordágyon kellett velük felfutnunk a dombtetőre teljes menetfelszereléssel.
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs