A képzés után rögtön csatlakoztam az új szakaszomhoz, akik kint voltak terepen az egyik őserdei táborunkban. Az illegális aranyásók ellen őrjáratoztunk, vagy a tábort őriztük. Az első kétnapos őrjárat eseménytelenül telt, de nemsokára újra mentünk.
Menet a zöld rengetegben
"Híd"
A láncfűrészes hadtest
Az első nap még nem volt fogás, de másnap reggel üldözőbe vettünk egy csoportot, akik zsákjaikat eldobálva menekülőre fogták. Nagy volt az előnyük, de két nő átkelés közben beleesett egy patakba, ezeket az orosz sráccal kihúztuk, és átadtuk a csendőröknek. Munkájukhoz kétség sem fért, már a csendőrségi nyilvántartó laphoz is a „kurvát” diktálták be foglalkozásként. A lefoglalt felszereléseket és holmikat elégettük, a rumot és a martinit nem volt szívünk. Aznap még vagy egy tucat aranyásót kaptunk el, az eljárás ugyanaz volt.
Ez nem a tavalyi cserkésztábor helyszíne
Összkomfortos szoba függőágyakkal
A menetelés húzós része a visszaúton következett, ahol kitalálták, hogy egy új útvonalon menjünk vissza, az ösvényünk véget ért, majd azt vettük észre, hogy a sűrű aljnövényzetben mászkálunk fel-alá a hegyoldalakon, néha négykézláb. A tervezettnél fél nappal tovább tartott a visszaút, az utolsó 100 métert úszva tettük meg.
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs
