Augusztusban megkaptuk a nyári szabadságunkat, onnan visszatérve meg már a guyanei kiküldetésre készültünk: összecsomagoltunk, megkaptuk az oltásokat meg a papírokat intéztük.

A repülő szeptember 23-án szállt le velünk a cayennei reptéren. A 9RIMa (tengerészgyalogos ezred) kisebbik laktanyájában szállásoltak el minket a városközpontban, ami elég lelakott volt. Mondjuk sok időt nem töltöttünk itt. Az első két nap előadásokkal telt az itt ránk váró nehézségekről meg feladatokról. Előadott egy jogvédő slabor csaj is, aki mindenféle diszkriminációkról meg zaklatásokról beszélt, majd rátért a nők diszkriminálására. Ekkor már senki sem értett semmit, mert nálunk nincsenek is nők, de erről szerintem neki nem szóltak. De ezt még tudta fokozni, amikor arra váltott, hogy ha valamelyikünket zaklatják homoszexualitása miatt, az nyugodtan forduljon hozzá. Ekkor már nagy volt a morgás és röpködtek a beszólások, úgyhogy a százados felállt, és rövidre zárta az előadást azzal, hogy az ilyen problémákat majd ő személyesen lerendezi.

Másnap vettünk még fel némi felszerelést, majd indult a szakasz a Premiforra, itt így hívták az őserdei alapkiképzést. Négy és fél napos volt. A légiós SIVFE-vel ellentétben itt nem volt szívatás, viszont fárasztóbb volt. Hosszabb is volt másfél nappal és jó sok programot belezsúfoltak. Nekem nem volt sok újdonság, az erdei szállás felhúzását, tűzrakást, csomózást, rögtönzött hordágyat és folyón átkelést csináltam már eleget. Nem is hibáztam semmiben.

Azoknak nem ment ilyen gördülékenyen, akik először voltak erdőben, többen leestek a függőággyal az első estén. A lengyel srác kifordult belőle és fennakadt a szúnyoghálóban, ott lógott tehetetlenül, mint egy hálóba akadt hal. Miután abbahagytuk a röhögést, ketten alig tudtuk visszatuszkolni a 90 kilós testét. Az egyik orosz mellett egy kígyó kúszott el, amikor ebédelt, ő előrántotta a bozótvágó kését, de a saját kezét vágta vele végig. A kígyó megijedt, és bemenekült egy farönk alá, de nem kerülhette el a sorsát. Ketten odaugrottak és feldarabolták.

A tanfolyam utolsó feladata a Mangrove-akadálypálya volt, ahol egy vízzel elárasztott árokban kellett menetelni 40 percet zsákkal és fegyverrel, ami tele volt mindenféle gyökerekkel, jól végig is rugdostuk őket sípcsonttal. Ezt is jó idővel teljesítettük, ahogy a legtöbb feladatot. A szakasz a legjobb, 5/5-ös osztályzatot kapta.

Ő vajon mit kereshetett egy kis guyanei faluban?

Következő rész: Itt

Ugrás a blog legelejére: Klikk ide

Balázs