A Premifor után fél napunk volt a pihenésre, utána mentünk is tovább egy laktanyába a surinamei határ mellé. Másnap innen is továbbmentünk az erdei bázisra, amit csak néhány hete nyitottak meg, így az épületeket és a drótkerítést is nekünk kellett felhúzni. Emellett őrködtünk, a folyami forgalmat ellenőriztük és őrjáratoztunk is az aranyásók ellen, így nem unatkoztunk.
Őrposzt
Az első napokban lefoglaltunk 1500 liter benzint, aztán motorcsónakkal elindultunk az első hosszabb útra. Már az elején elkaptunk egy csónakot, amit a benne talált gázolajjal elégettünk, de ezzel véget is értek a sikereink. A csónakosaink (ezek benszülöttek) eltévedtek, és olyan helyen raktak ki, ahol aranyásóknak nyoma sem volt. Ennek ellenére itt is járőröztünk. Ennek annyi eredménye lett, hogy az egyik folyón való átkelésnél mikor beugrottam, a Famasom fennakadt valami faágon, majd jó nagy erővel a kezemre vágódott. Nap végére az egyik ujjam már feldagadt, és mozgatni sem tudtam. A felcser sínbe tette, de ettől függetlenül ugyanúgy dolgoztam tovább.
Lángol a csónak
Visszatérésünk után újra a környéken járőröztünk, az orosz sráccal elfogtunk egy-egy prostit. Az újonnan érkezett csendőr parancsnok úgy engedte őket szabadon, hogy még a cuccaikat sem koboztuk el, pedig mindkettőjük hátizsákját megtaláltuk. Szerinte nem szabad túl agresszíven fellépni az aranyásók ellen, meg különben is ezek csak nők. Pont ezek miatt a széplelkek miatt ássa nálunk fél Brazília az aranyat. Ha az aranyásókat otthon kapná el a brazil hadsereg vagy a BOPE (rendőrségi kommandó), agyon is lőhetné őket. Itt a csendőrök meg az emberi jogaikért aggódnak.
GYODA telepítése
Aznap éjszakára kaptunk egy fülest, hogy a brazilok átpakolnak egy motorcsónaknyi árut egy másik folyón várakozó csónakba, a kettő között egy fél órás gyalogút volt. Én is benne voltam a rajtaütésen résztvevő hat fős csapatban. A koromsötét erdőben megközelítettük az ösvényt, majd ott várakoztunk. Amikor egy nagyobb csapat hordár elment előttünk, utánuk osontunk az ösvényen, majd majdnem a berakodási pontnál rajtuk ütöttünk, ők meg a cuccaikat eldobálva bemenekültek az erdőbe. Egyet tudtunk közülük elkapni, arra én találtam rá, kihúztam a rejtekhelyéről, elszedtem az elemlámpáját (ami volt vagy egy kiló, egy fejet simán be lehetett vele zúzni), majd a földre tepertem, amikor elkezdte játszani, hogy nem ért semmit. Ekkor érkezett meg az erősítésünk csónakkal. A brazil csónak sajnos elhúzta a csíkot, de így is jól jöttek az emberek a zsákmány begyűjtésére, meg átadtam nekik a foglyomat megőrzésre, és mentünk is tovább a másik csónak irányába. Az úton még szétzavartuk a hordárokat és elkoboztuk a cuccokat, de a csónakra esélyünk se volt, annak már jó előre jeleztek.
Így is zsákmányoltunk többszáz liter benzint, egy szivattyút, vadászpuskákat és élelmiszert. Utána a csendőrparancsnok összehívott minket. Azt hittem, meg akar dícsérni, de erre közölte, hogy elszedte valaki a brazil elemlámpáját, ami személyes használati tárgya, és ilyenhez nincs jogunk. Meg egyébként is durván bántunk vele. Ekkor már a saját emberei is hülyének nézték, én meg majdnem felrobbantam a dühtől. Elé dobtam a lámpát és visszaszóltam neki, de nem lett folytatása az ügynek. A brazilnak meg szívből kívántam, hogy legközelebb a BOPE vegye kezelésbe, akkor majd megtudja, mi az a durvaság.
Dekoráció
Tábori konyha
Fürdés
Az ujjam még mindig nem javult semmit, így a doki törés gyanújával két nap múlva visszaküldött a laktanyába. Megröntgenezték, ott kiderült, hogy szerencsére csak zúzódás.
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs