Az őrség alatt nem volt probléma, nem úgy egy másik szakaszunkkal, amelyik ekkor még az erdőben volt. Az egyik hétvégén éjszaka egy kanadai légiós akart bosszút állni az őt rendszeresen szívató francia caporalon, ezért levágta álmában a függőágyát, majd ütni kezdte egy feszítővassal. Először a lábát, majd mire rájött, hogy a feje a másik oldalon van, a caporalnak már volt ideje a fejét a kezével védenie, így megúszta egy megrepedt könyökkel. A kanadait ekkor a többiek a földre teperték, majd a táborban lévő csendőrök előállították. Nem sokkal később véget ért a missziója.

Megint egy szivattyú az áldozat

Rá egy hétre ugyanennek a szakasznak a francia rádiósa akarta megdézsmálni az elkobzott holmit, az egyik csendőr meglátta, erre ő beugrott a folyóba és elbújt a csónakok alatt. Rögtön sorakozót hívtak össze, nem sokkal később meg is találták a rádióst a ruháját szárítgatva. Ő azt a magyarázatot adta, hogy a sorakozó alatt ő épp önkielégített a bozótban, és szégyellt a sorakozóra menni, majd olyan jól sikerült neki a dolog, hogy rögtön le is kellett zuhanyozia. Ilyen fedősztori is csak egy franciának juthat eszébe. Viszont bejött neki, a csendőrök nem bírtak semmit rábizonyítani, így megúszta 10 nap szolgálattal a rádiós központban.

Kilakoltatás

Nekem ekkor kellett nyilatkoznom a szerződésem hosszabbításáról. A májusi őrmester képzőre biztosra ígértek egy helyet, viszont ehhez alá kellett volna még írnom 3 évet. Visszautasítottam. 31 évesen és 7 és fél év szolgálattal öregnek számítanék az őrmesterek között, így nem az én karrierem élvezne elsőbbséget. Viszont 8 leszolgált év után viszonylag egyszerűen át tudok menni a rendőrséghez, és életkorom miatt erre most van az utolsó lehetőségem. A rendőrség mellett döntöttem.

December közepén tértünk vissza a surinamei határ mellé egy másik erdei bázisra 3 hétre. Itt kényelmes volt az élet, főleg csak őrködtünk. A szakaszhoz csatoltak egy magyar rádióst is, így 2 év után végre nem én voltam az egyetlen magyar a szakaszban. Itt is karácsonyoztunk, így megúsztuk az ünneppel járó hercehurcát.

A rajom egyetlen nagyobb őrjárata viszont emlékezetesre sikerült. Egy olyan célpontot jelöltek ki, amin eddig csak helikopterrel ütöttek rajta, de mi lettünk az elsők, akiknek nem jutott ilyen luxus. Végig kellett gyalogolnunk négy nap alatt az oda-vissza 90 kilométert egy olyan területen, ahol még iható víz sem volt, így ezt is vittük magunkkal. Kb 30 kilós menetfelszerelés volt rajtunk. A fogás nem volt nagy szám, és a visszaúton az egyik csendőr is végelgyengült. Vihettük az ő cuccait is, még a pisztolyát sem volt képes hozni.

Aranyfogás

90 km után

Következő rész: Itt

Ugrás a blog legelejére: Klikk ide

Balázs