Miután visszabuszoztunk az ezredbe, kaptunk 3 hét szabit, de addig sem állt meg az élet. A Guyanán minket váltó slaborok tűzharcba keveredtek az aranyásókkal, nekik egy könnyebb sérültjük lett, a Surinameba visszamenekülő ellenségnek meg két súlyos. Marseilleben ugyanekkor egy helyi lakos fegyvert (utólag kiderült, csak egy másolatot) rántott egy buszon, és azzal kezdett fenyegetőzni. Pechére mellette utazott civilben a 1REC három légiósa, akik pillanatok alatt lefegyverezték, majd átadták a rendőrségnek.
Mi Camerone előtt értünk vissza a szabadságról, nekem eseménydús lett az ünnep. Az előestéjén előléptettek caporal-cheffé, amin meglepődtem, ritkán szokták megadni, ha az ember nem hosszabbít szerződést. Másnap reggel pedig ünnepélyesen is megkaptam a francia állampolgárságot, országgyűlési képviselőnk, Marion Marechal-Le Pen személyesen gratulált hozzá. Élőben még jobban nézett ki, mint fényképen.
Rá néhány napra mentünk a század felével őrjáratozni a párizsi agglomerációba. Ekkora luxusban még nem volt részem Vigipirateon: a laktanyában főleg főtisztek voltak, így ennek megfelelő volt a mi ellátásunk is, az őrjáratok többségét gépkocsin tettük meg, és a szektorunk nagy része az ország egyik leggazdagabb területe volt. Persze volt itt is kivétel, az észak-nyugati csücsökben már nem tudtuk eldönteni, hogy Bagdadban vagy Djiboutiban járunk. Mecsetek, szemét, lepukkant szociális bérlakások, pizsamás arabok, és zsáknak öltözött nők voltak elképesztő mennyiségben. A fehér embereket egy kezemen meg tudtam számolni egy őrjárat alatt. Ráadásul nem sokkal érkezésünk előtt felgyújtottak egy rendőrautót, így este csak megkettőzött létszámmal jöhettünk ide. Ettől függetlenül nem volt gond, amikor kiszálltunk felfegyverkezve, nagyon ránk se mertek nézni.
(forrás: francetvinfo.fr)
Ez az összes őrjáratról elmondható volt, mind az öt hét eseménytelenül telt. Az ország már nem volt ilyen nyugodt, a franciák most épp a munka törvénykönyvének módosítása miatt sztrájkoltak (valami ürügy mindig van, hogy ne kelljen dolgozni). A fővárosban minden másnapra jutott egy erőszakos tüntetés, sok rendőr megsérült. A vörös csürhe egyszer az Invalidusoknál (hadtörténeti múzeum) posztoló slaborokat is megtámadta, azok meg csak annyira voltak képesek, hogy magukra zárják a kaput, és egymás mögé bújjanak. Pedig lettek volna eszközök az önvédelemre. A támadás elég nagy felháborodást váltott ki az országban, mi meg reménykedtünk, hogy egyszer minket találnak meg, de nem is láttuk őket.
Ezzel egy időben voltak sztrájkok is, hol a vonatközlekedés bénult meg, hol a légiforgalom, hol meg a szemétszállítás. Minket leginkább a kőolajfinomítók blokádja izgatott, az országban sok benzinkút bezárt, a sereg készletei is kezdtek megcsappanni, de aztán feloldották a blokádot.
KÖZLEMÉNY: A guyanai részekhez (111-115. rész) feltöltöttem a fényképeket.
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs