A következő említésre méltó eseményre egy hónapot kellett várni, ekkor néhányan a svájci határ mellett lévő slabor laktanyába mentünk, hogy letegyük a jogsit VBHP-re. Ez egy páncélozott felderítő jármű, a luxus kategóriából. Volt benne Mercedes motor, automata váltó, 7 külső kamera a tolatáshoz és a holtterek figyeléséhez és joystickkal távirányított géppuska is. Egy hétig tartott a képzés, jól szórakoztunk.
VBHP
Nem sokkal utána egy hetet voltunk egy dél-francia gyakorlótéren, ahol Malira készültünk fel: az ott is előforduló harchelyzetekre kellett reagálnunk, és a szállásunk is egy ottani bázis másában volt. Voltak civilek, ellenség, halottak, sebesültek, jó sok művér, leszakadt művégtagok, rakétacsapás, pokolgépek, tűzharcok, házkutatások és hasonló ínyencségek. A rajparancsnokom ekkor egy másik terepen volt, ezért én léptem a helyére és vezettem a rajt. Jól teljesítettünk, és az egész szakasz is különösebb hiba nélkül hozta le a hetet. Mondjuk ehhez kellett az is, hogy az egyik nepálit a slaborok előtt rugdostam fenéken. Néztek is nagyot a pedagógiai módszeremen, de működött a dolog.
Győztünk
A nepáliak az utóbbi másfél évben rázúdultak az ezredre, és nagy részük olyan minőséget képvisel, mint a kínaiak. Igazi anti-katonák. Az erőltetett létszámbővítés egyik hátránya. A laktanyába visszaérve egy másik nepáli a szakaszomból lebukott, hogy kilopja a WC-ből a papírt. Ez már tényleg a legalja volt. Békaügetésben végigküldtem a század épülete körül, közben azt kellett kiabálnia, hogy „WC-papír tolvaj vagyok”. Amikor a lábai felmondták a szolgálatot, folytathatta kúszva. Végül elküldtem a klotyót sikálni, és a szakasz összes takarítását is megkapta arra a hétre.
A szakasz angol rádiósának ekkor járt le a szerződése, a távozása is angolosra sikerült. Az Aubagneba indulás előtti utolsó éjszakán jól berúgtak a többi angollal, majd kitalálták, hogy elkezdik egymást verni poénból. Ez részegen biztos jó ötletnek tűnt, és persze az ünnepelt kapta a legtöbbet. A srác arcát a leszerelés előtti búcsúfotóra le kellett púderezni, de még így is kék-zölden virított.
Közben megvolt a következő, menetrendszerinti francia terrortámadás is. Egy arab a Champs-Élysées-n posztoló rendőrökre nyitott tüzet Kalasnyikovval, egyet megölt és kettőt megsebesített közülük, mielőtt vele is végeztek. A merénylőt korábban több évtizedre lecsukták különböző rendőrök elleni támadásokért, ő a sitten végig azt hangoztatta, hogy rendőrt akar ölni, mégis volt egy idióta bíró, aki harmadolta a büntetését és idő előtt szabadlábra helyezte. Indoklása szerint a tag nem volt veszélyes, mert a Rendőrséget általánosan fenyegette, és nem egy konkrét rendőrt. Végülis igaza lett, néhány hónap múlva nem egy konkrét rendőrre nyitott tüzet, hanem általánosan mindegyikre, amelyik az útjába került.
Mi a Malira való felkészülés részeként és az M6 televízió forgatócsoportjának kérésére tartottunk még egy kétnapos menetgyakorlatot a hegyekben.Volt ott minden a TV-nézők igényeinek kielégítésére: 40 km menetelés, kétszer leereszkedés a sziklafalról kötélen, közelharc bemutató, robbantás és lövészet is. A második, 70 méteres leereszkedésnél bebizonyosodott, hogy a rendszeresített bevetési kesztyűnket nem erre találták ki, a felforrósodott kötél több helyen is hólyagosra égette a bőrt alatta. Ezen kívül minden simán ment.
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs