A mi őrjárataink súlypontja áthelyeződött a közeli városra és a falvakra. A települések még az afgánokénál is lepukkantabbak voltak. Düledező vályogviskók, földutak, kecskék, szemét és bűz minden mennyiségben. Az aszfaltot és a közműveket hírből sem ismerték. A falakon mindenhol az „Azawad” felirat és a szeparatista zászló volt felfestve, ennek ellenére a lakosság nem tűnt ellenségesnek. A városban két ex-lázadó milícia is volt, az őrjáratokat vezető slabor hadnagy megpróbált velük jó viszonyt kialakítani, túlságosan is. Mondjuk ő az utolsó boltossal is jó viszonyt akart kialakítani, és elképesztő mennyiséget képes volt beszélni.
És csak beszélt...
... és beszélt
A környék még mindig nyugodt volt, a munkánk így leginkább egy franciaországi járőrözésre hasonlított, csak itt nagyobb volt a hőség. Ebbe egyszer zavart bele egy bázisunkra irányított rakéta, de a csádiak rátaláltak a kilövés előtt, a tűzszerészeink meg felrobbantották.
Városi életképek
És az elmaradhatatlan kecskék
Szeparatista zászló felfestve
És a főtéren kitűzve
Júliusig kellett várni, hogy megtörténjen az első esemény, amiből látszott, hogy itt háború van. Egy teherautót kísértünk egy már úton lévő konvojhoz, amikor a slaborok egyik felderítő páncélautója aknára futott. Az aknát a konvojnak szánták, de nekünk jutott. Gyorsan kiszálltunk a VAB-ból és ellenőriztük az útvonalat a roncsig a fémkeresőkkel, majd mi vittük ki a sebesülteket is. A kocsiból nem sok maradt, a személyzetből ketten ennek ellenére csak könnyebben sérültek, a robbanás kidobta őket a járműből. A sofőr viszont rossz állapotban volt, a lába súlyosan megsérült. Mi utána átnéztük még a környéket, de csak ez az egy akna volt ott. Majd megjöttek a tűzszerészek és végül a váltásunk is, mi estére értünk vissza a bázisra. Ők maradtak néhány napot a konvoj visszatérését biztosítani.
Az egyik sebesült evakuálása
Egy hét múlva két rakétát is kilőttek a bázisunkra, de csak a szomszéd hegyet találták el. A célzás nem az erősségük. Egy harmadik indítóállásukat felfedezte az egyik helikopterünk, szét is lőtte, ha már ott volt. Sajnos a tüzérük nem volt mellette.
A becsapódás nyoma
A hajtómű egy része
Minket az egyik városi őrjáratunk alatt a helyiek egy csoportja egy Al-Quaida zászlóval provokált, mikor elhajtottunk előttük, én felmutattam nekik a középső ujjamat. Utána megbeszéltem a rajparancsnok őrmesteremmel, hogy legközelebb drasztikusabb választ adunk nekik, de többet nem találkoztunk a zászlós bandával. Visszaúton szóltak, hogy egy civil autó vesztegel a leszállópályánk mellett, és ellenőrizni kéne. Egy algéria sofőr robbant le, 7 utasa fiatal férfi volt különböző afrikai országokból. Azt mondták magukról, hogy turisták. Egyből látszott, hogy miféle turisták ezek... mind Európát akarja látni, de csak az odaútra van jegyük. Nem akartam elhinni, hogy még a sivatag közepén is migránsokba botlok. Átadtuk őket a helyi erőknek, de előtte mindegyikről készült fénykép az útlevelével a kezében. Így hiába dobják majd be a tengerbe, könnyebb lesz őket kiutasítani.
FILM: Az M6 riportja a szakaszomról Maliban
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs
