A legnagyobb ellenségünk az éhség volt. Igaz minden nap volt 3 étkezés, de nagyon kevés ételt kaptunk, főleg ahhoz képest, amilyen sokat mozogtunk. Ráadásul a mennyiség a napok múlásával csökkent. Egy hónap alatt 10 kilót sikerült fogynom, és nem én voltam az egyetlen. A farm után készült fényképen úgy néztem ki, mint valami hadifogoly. Ennek köszönhetően a gondolataink állandóan az étel körül forogtak, még este is rántott húsról meg bundás kenyérről álmodtam.
Minden lehetséges módon megpróbáltunk kaját szerezni. Ha konyhatakarításra voltunk beosztva, a tálakból kiettük a maradékot (természetesen titokban), de még a padlóról is megettük a sült krumplit, és voltak, akik az öszvértől ellopták a neki adott félszáraz bagetteket. Az utolsó napokban rájöttünk, hogy a farm előtt álló nagy fának ehető a levele, el is kezdtük lelegelni.
A caporalok is tudták, hogy milyen fontos nekünk az étel, ezért látványosan előttünk nassoltak, és a megmaradt ételeket is előttünk öntötték a kutyának. Volt hogy csak 3 vagy 5 percet kapunk az evésre, amit nem tudtunk megenni, az ment a szemétbe. Máskor volt, hogy repetát osztottak azoknak, akiket kedveltek, de még így is keveset ettünk.
Az étkezéseknek is külön ceremóniája volt. Előtte kipucoltuk a bakancsunkat, és lepakoltuk a tálcáinkat az étkező falához. Ezeket előszeretettel ellenőrizte a szlovák caporal, és akié piszkos volt, azt behajította a sárba. Utána felsorakoztunk és felmondtuk a Becsületkódexet. Ezután kimérték az ételt, letettük a tálcát az asztalra, és elénekeltük a Légió tradicionális indulóját, a Le Boudint.
Erre sokszor azt mondták, hogy hamis, és újrakezdették velünk, volt hogy egy órán keresztül. Csak ezek után ülhettünk le és kezdhettünk enni, de még ekkor is felállíthattak minket székzörgés vagy beszélgetés miatt.
Következő rész: Itt
A napi élelmiszer ellátmányunk: Klikk ide (a farmon ez csak állom volt)
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs
