A második legnagyobb ellenség a hideg volt. Nappal a hőmérséklet sokszor tűrhető volt, vagy kifejezetten meleg, de amint lement a nap, 0-5 fok körülire csökkent, és a szél is állandóan fújt. Nekünk állandóan a szabvány egyenruhában kellett lennünk (kb. annyira volt meleg, mint civilben a póló+pulóver), a meleg holmik felvételét nem engedélyezték.
Sokszor álltunk éjszakánként a hidegben, és volt, hogy az ágyunkból zavartak ki minket egy szál alsógatyában. Ráadásul a zuhany is sokszor hideg volt. Még a hálózsákban is sokszor felébredtem arra, hogy fáztam, mert a mellettem lévő ajtót állandóan nyitva hagyták azok, akik őrködni vagy WC-re jártak ki. (A brazil gyerek nem csinált ebből ilyen nagy ügyet, a tartalék kulacsába pisilt. Az egyik caporal észrevette, onnantól abból a kulacsból kellett innia).
Alvás a Farmon az ominózus hálózsákokban
Alvásból is nagyon kevés volt, éjszakára mindig kitaláltak valami programot: énekeltünk, vasaltunk, őrködtünk, hajat nyírtunk (72 emberre jutott 3 hajnyíró), vagy csak egyszerűen álltunk a szabadban. Ennek köszönhetően az elméleti oktatáson sokan elaludtak (nekem egyszer még éneklés közben is sikerült, de volt, aki menetelés közben aludt el), és már lehetett is minket büntetni. Volt hogy kint folytatódott az óra a havas esőben, az egyik orosz meg látványosan vacogott. A sergent levetkőztette félmeztelenre, és mondta, hogy most már van joga fázni. Úgy kellett állnia fél órát, nem lettem volna a helyében.
Büntetés meg verés az mindenért járt, egyénileg meg csoportosan is. Sokszor nem is tudtuk, hogy miért nyomjuk a fekvőt (amit általában apró köveken kellett, így még fájdalmas is volt). Mindent időre kellett elvégeznünk, sokszor olyan szűkös időkerettel, hogy lehetetlen legyen végrehajtani.
Sport szinte minden nap volt: futottunk, akadálypályáztunk, kötelet másztunk, vagy különböző erősítő gyakorlatokat végeztünk.
Az akadálypályán
A sportteszt alapján csoportokra osztottak minket, engem a legjobb csoportba tettek Sergent TGV vezetésével. Ez maga volt a rémálom, 10-18 kilométereket futottunk nagy sebességgel a dombos terepen. Ilyet azelőtt civilben sosem tettem. Mindig a mi csoportunk indult futni legelsőnek, mi értünk be utoljára, mégis mi futottunk a leggyorsabban.
Egyszer focizhattunk, a caporalok és újoncok vegyes csapata játszott az újoncok ellen. Egy góllal megvertük őket, de parancsba adták, hogy a meccs döntetlen, aztán büntetőkkel legyőztek minket.
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs