Akik egészségügyileg alkalmasak voltak, azok mehettek a másnap reggeli sporttesztre. Itt az első rész a Luc Leger ingafutás volt: egy 20 méteres szakaszon kellett futni oda-vissza egyre gyorsuló ütemben. Aki a sípszóig nem érte el a vonalat, kiesett. 11-en kezdtük a tesztet, a végére már csak ketten ingáztunk egy kínaival. A sporttiszt odaállt a sávom mellé és hangosan biztatott, vagy mert szimpatikus voltam neki, vagy mert nem szerette a kínaiakat. Azokat itt egyébként senki sem szereti, mert sokan közülük csak a munkavállalási papírért jönnek, gyenge a fizikumuk, nem képesek megtanulni a nyelvet és egyetlen céljuk az, hogy a konyhára kerülhessenek (a velem futó kínai viszont pont nem ilyen volt).

A Luc Leger ingafutás (Kép: legion-recrute.com)

Végül mégis 2 hosszal többet futott nálam a kínai, de így is jó eredményt értem el. Utána volt a húzódzkodás, itt én lettem a legjobb 13-mal. A végén még fel kellett mászni a kötélre, de ez mindenkinek sikerült. Öten mentek haza a sportteszt után, mi hatan pedig egyből mentünk az orvoshoz.

Kötelező kötélmászás (Kép: legion-recrute.com)

A tesztek számomra a következő héten folytatódtak, egy napon volt a motivációs beszélgetés és a pszichológus. A motivációs beszélgetés kb. fél órán keresztül tartott, tolmácsot biztosítottak hozzá. A szokásos dolgokat kérdezték: miért jöttem, mit szeretnék itt csinálni, mivel foglalkoztam civilként. A pszichológus hasonlókat kérdezett, de ő lezavarta a beszélgetést 10 perc alatt angolul.

Másnap voltam az utolsó teszten: két és fél órán keresztül vallatott a katonai rendőrség, becenevén a Gestapo. A nagyobb nyomásgyakorlás érdekében a katonai rendőr angolul kezdte a beszélgetést, de szerencsére én jobban beszéltem nála, így behívta a magyar caporalt tolmácsnak. Le kellett írnom neki az eddigi életutamat, és arról tett fel kérdéseket.

A klasszikus rendőrségi módszereket alkalmazta: többször rákérdezett ugyanarra a dologra, ujjlenyomat-vételnél megjegyezte, hogy ezt rutinosan csinálom, biztos volt már dolgom a rendőrséggel. A drogtesztnél ingatta a fejét és felszólított, hogy még most mondjam el, milyen drogokat használtam, meg arra is rákérdezett, nem vagyok-e homokos (azokat itt nem szeretik). Egyébként néhány évvel előttem volt egy lengyel önkéntes, aki erre a kérdésre azt válaszolta, hogy már próbálta, de nem jött be neki. Ekkora őszinteségtől még a katonai rendőr is majdnem lefordult a székről. Természetesen nem vették fel a srácot.

Következő rész: Itt

Kérdések és válaszok a felvételiről: Itt

Ugrás a blog legelejére: Klikk ide

Balázs