Csütörtökön volt a rouge választás, vagyis itt választották ki a tesztek után megmaradó 53 önkéntesből azt a 36 Engage Volontaire-t (kiválasztott önkéntest), akik elkezdhetik az alapkiképzést. Nem sokat kellett izgulnom, mert a második helyen az én nevemet olvasták fel, viszont meg is fekvőztettek utána, mert hibáztam valamit a válaszban.
Utána rögtön kaptunk egy kis ízelítőt Castelből: egy órán keresztül büntettek, fekvőztettek és futtattak minket, majd franciául és angolul is elmondták, hogy az alapkiképzésen ebben lesz részünk 4 hónapon keresztül, nem lesz többé családunk, kényelmünk és legfőképpen emberi jogaink. Majd megkérdezték, ki akar civilbe menni. Senki sem akart. Ez volt életem legboldogabb napja.
A délután folyamán megkaptuk az egyenruháinkat és az alap katonai felszereléseinket. Ehhez mindenkiről méretet vettek majd egyenként osztották ki a dolgokat, rém unalmas volt. Este vacsora után mindannyiunk haját lenyírták a nullás géppel. A következő hét viszonylag laza volt rouge-ként. Nem kellett dolgoznunk, ehelyett csak csekély oktatáson vettünk részt vagy videóztunk, korlátlan ideig tusolhattunk, és mivel mi felügyeltük a zsömlék és lekvárok kiosztását az önkénteseknek, nem kellett éheznünk. De ez a könnyítés csak azért volt, hogy annál rosszabb legyen a kiképzésen. Hétfőn buszra raktak minket, és elvittek a marseille-i katonai kórházba az utolsó tesztekre.
Csütörtökön megérkezett Castelből két kiképzőnk, egy őrmester (Sergent, SGT) és egy caporal, onnantól az ő irányításuk alatt álltunk. A szlovák caporal maga volt a megtestesült agresszivitás, ott ütötte-rúgta a népet, ahol érte (Castelben ő lett a szobám parancsnoka és az egyik kedvenc kiképzőm). Csütörtök este felvehettük még néhány civil holminkat, majd összepakoltuk mindenünket, és péntek hajnalban megindult velünk a busz a marseille-i vasútállomásra.
Következő rész: Itt
Kérdések és válaszok a felvételiről: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs
