A marseille-i pályaudvaron leszálltunk a csomagokkal a buszról, és miután a sergent elzavarta a minket fényképező turistákat, felszálltunk a Castelnaudaryba tartó vonatra, ami dél körül érkezett meg a városkába. Buszokkal szállítottak át a 4. Idegenezred (4RE) laktanyájába, az elkövetkező 4 hónapban ez lett az alakulatunk. A csoportunk egyesült az egy héttel előttünk érkezettekkel, mi alkottuk az 1. (kék) század 3. szakaszát.
Idegenlégiós kaszárnya Castelnaudary-ban
A szakasz első parancsnoka egy román főtörzsőrmester (Adjudant, ADJ) volt, de két hét után áthelyezték a tengerentúlra, és a francia törzsőrmester (Sergent-Chef, SCH) lépett a helyére. A rajparancsnokok az őrmesterek voltak.
A kedvencem a bolgár sergent volt, kemény ember és nagyon jó katona, de korrekt. Ő is kedvelt engem. A belga sergent már túl volt a 40-en, de még mindig jó formában volt és ő volt a legjobb szervező. A fiatalabb orosz sergentot csak TGV-nek becéztük a francia gyorsvonat után. Született sportember volt és az ezred egyik legjobb futója.
Az idősebb orosz sergent a szívatások nagymestere volt, ő élvezte legjobban a munkáját. Emellett intelligens volt és jó humorú, a bokszhoz is értett, ezt előszeretettel mutatta be rajtunk. Akkor találkoztam vele először, amikor először küldtek el minket a körletünket takarítani, de nem volt hozzá felszerelésünk. A többiek ebbe belenyugodtak, de én kerestem tovább az épületben, amíg rá nem találtam az őrmesterre egy irodában. Kértem tőle seprűt, erre magához hívott, és egy jó nagyot rácsapott a tarkómra. Azt hittem, hogy valami formai hibát követtem el, ezért megismételtem a kérést, így még egyet csapott a tarkómra. Ekkor rájöttem, hogy itt seprű helyett csak verést kapok, és visszamentem a körletembe. Most már tudom, hogy ő volt akkor a század ügyeletes őrmestere, és ő nem azért volt ott, hogy holmi seprűkért zaklassam. Szerintem már akkor elkönyvelt engem hülyének, és a véleményét szinte csak a kiképzés legvégén változtatta meg.
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs
