A századunk farmja egy Casteltől 18 km-re fekvő egykori mezőgazdasági épület volt az erdő közepén. Miután megérkeztünk a csomagjainkkal, egész nap az épületet és környékét takarítottuk. Nyugisan telt a napunk, azt gondoltam, nem is olyan szörnyű ez a hely, mint amilyen a híre.
A Farm épülete, 18 km-re Casteltől
De este elkezdődött a tényleges kiképzés: sorakozót rendeltek el, több órát álltunk éjszaka a hidegben és felváltva mondtuk a Becsületkódexet vagy énekeltük a századindulót. Persze mindig volt valaki, aki hibázott, vagy nem tudta a szöveget, és már nyomtuk is miatta a fekvőt, az illetőt meg elverték a köztünk lámpával sétáló caporalok. Közben folyamatosan mondták, hogy mindannyiunk teljesen alkalmatlan idióta, akik csak valami tévedés útján kerülhettek ide, nyomába sem érünk az elődöknek, és csak arra vagyunk jók, hogy meghaljunk a Légióért. Ezt a szöveget még sokszor hallottuk a kiképzés folyamán.
Az élet ebben a szellemben folytatódott az elkövetkező hónapban. Megtanultuk a felszereléseink és fegyvereink használatát (itt kaptuk meg saját Famas gépkarabélyainkat), a terepen való mozgás és a harcászat alapjait, az alaki gyakorlatokat és az alakzatban menetelést, a vegyvédelem és a rádiózás alapjait, elméletben és gyakorlatban egyaránt, és volt néhány franciaóra is. A szakaszt vasfegyelemmel kovácsolták össze, és belénk nevelték a parancsok azonnali és feltétel nélküli teljesítését.
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs