A farmon töltött egy hónapunk alatt négy menetgyakorlatunk volt, ekkor hátizsákkal és fegyverrel teljesítettük a kijelölt távot, majd tábort vertünk, és ott is aludtunk. A fegyverünket mindig magunknál kellett tartani, még a hálózsákban is azzal aludtunk. Aki nem vigyázott rá, azét a kiképzőink ellopták, majd büntetésből jól megverték.
A farm utolsó hete volt a legrosszabb: ekkor volt a legkeményebb a szívatás, és az idő is ekkor volt a legpocsékabb. Az étel nevetséges mennyiségűre csökkent, reggelire csak egy 3 centis bagett szeletet kaptunk egy csajka forró vízzel (eredetileg kávé is járt volna hozzá, de ezt büntetésből nem adtak). Ekkor adták parancsba a vasalást, éjszakánként a díszegyenruháinkat kellett vasalni. A legjobban az inget utáltuk, 15 élt kellett belevasalni, legalább 2 óráig tartott.
Ez az időszak egészen az utolsó előtti napig tartott. Az utolsó napunk nyugisan telt, takarítottunk, és most először bőségesen kaptunk enni. Kíméltek minket, nem akarták, hogy sokan kidőljenek a másnapi Kepi March-on.
Én személy szerint utáltam a farmot, és ezzel nem voltam egyedül. Az éhség viselt meg a legjobban, napról napra látványosan soványabb lettem. Az időjárás is kitett magáért: a kezemen fagysérülések voltak, és még a fogás is fájdalmas volt, viszont az arcom leégett a nappali napsütéstől. Az új surranóm az első hónapokban állandóan véresre törte a lábam, a hátizsákomnak meg törött volt a merevítővasa, ez sok kellemetlenséget okozott a meneteléseknél.
Az is borzalmas volt, hogy minden francia nyelven zajlott körülöttem, amiből nem értettem szinte semmit. A kapott parancsokat elsőként akartam teljesíteni, persze hogy az ellenkezőjét hajtottam végre. Egy hét múlva jöttem rá, hogy jobb inkább várni, és utánozni a franciákat.
A két nagy személyes ellenségem a díszmenet és a fegyver szétszerelés-összerakás volt. A lassú légiós díszmenetet (88 lépés percenként) nagyon nehezen tanultam meg, mindig elrontottam a lépést és úgy mozogtam, mint egy robot. A kiképzők el is neveztek Robocopnak meg Terminátornak. Fegyver összerakásban is a legrosszabbak közt volt az időeredményem, ez a technikai érzékem teljes hiányának, meg a szétfagyott ujjaimnak volt köszönhető.
Amiben jó voltam, az a sport meg az elmélet volt, és a franciát is gyorsabban tanultam, mint az átlag közép-európaiak.
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs
