Egy hét eltelte után jutottam a morális mélypontra: nem beszéltem már szinte senkivel, és állandóan azt mondtam magamnak, hogy hogyan lehettem olyan idióta, hogy ide jöttem. Ezt a francia caporal is észrevette, és az egyik vacsora után magához hívott, teleszedte a tálcámat kompóttal, és azt mondta francia-angol keveréknyelven, hogy ne csüggedjek, csak az eleje ilyen nehéz, és tudja, hogy végig fogom csinálni. Ezért mindig hálás leszek neki. Innentől a hangulatom már csak jobb lett, átestem a holtponton.
Volt még néhány emlékezetes jelenet a farmon. Az egyik erdélyi magyar lebukott, amikor konyhatakarítás közben evett. Kiültették egy asztalhoz, adtak neki egy egész bagettet, mi meg addig nyomtuk a fekvőket, amíg meg nem ette, és közben kiabáltuk neki, hogy „Jó étvágyat!”. Amikor végzett, akkor kő kemény volt a hasa, de mi így is irigykedtünk rá, mert ő legalább jóllakott.
A környezetvédelem jegyében néha kiadták parancsba a szelektív hulladékgyűjtést. Ekkor kiborították nekünk az összes kukát, mi meg kézzel válogattuk szét a tartalmát. A franciaórák is emlékezetesek voltak, ezeknél nem a nyelvtanuláson volt a hangsúly, hanem a gyengén beszélők szívatásán. Általában az iskolákban a táblákon való mutogatásra használják a pálcát, itt az emberek fejét verték vele…
Egy jelenet az én nevemhez is fűződött. Az első hét végén érkezett egy új brazil caporal a farmra, csak néhány hétig maradt. Az első nap rögtön belefutottam, amikor takarítottuk a WC-t, ő meg épp használni akarta. Mondtam neki, hogy most takarítunk, jöjjön vissza később. Ő rám sem figyelt, én megismételtem erélyesebben, erre ő megfordult és meglökött. Azt hittem, hogy az egyik bajtársam támadt rám, ezért elkaptam és falhoz szorítottam. Ekkor láttam meg a hasán a rangjelzést, gyorsan el is engedtem és bocsánatot kértem, erre ő meglökött néhányszor és elsietett. Azt hittem, hogy a többi caporallal tér vissza és irgalmatlanul elvernek, de csak egy vödör vizet öntött végig a padlón, hogy tovább tartson a takarítás. Ebédénél meg felmutatta nekem a villáját, és azt mondta nevetve, hogy ezt nyomja fel a fenekembe, ha még egyszer megzavarom hugyozás közben. Szerintem én voltam az egyetlen, aki ennyivel megúszott egy caporal elleni „támadást”.
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs