Az egy hónapos kiképzést a farmon a Kepi March zárja le. Ez egy kétnapos menetgyakorlat, a táv 50 és 80 kilométer között változik, és teljes menetfelszereléssel meg fegyverrel tesszük meg. Mi összesen 60 kilométert gyalogoltunk.
Három csoportra osztottak, a mienket Sergent TGV vezette, így mi mentünk a leggyorsabban. Reggel 8 óra körül indultunk esőben, de szerencsére néhány óra múlva kitisztult az idő. Nehéz terepen meneteltünk, tüskés bozótok között másztunk fel a hegyre és köveken ugrálva keltünk át a patakokon, többen bele is estek. Kora délután értük el a táborhelyet, itt rendezkedtünk be az éjszakára. A nap hátralévő részében hagytak minket eleget aludni, meg enni is bőven kaptunk.
A Kepi March teljes menetfelszerelésben
Másnap hajnal 4 órakor folytatódott tovább a menetelés, szerencsére már könnyebb terepen. Ennek ellenére most már többen kidőltek, ezeknek a felszerelését a binomjaiknak kellett vinni. Az egyik kínait még felszerelés nélkül is a caporaloknak kellett előre rugdosni, az folyton azt hajtogatta, hogy nem bírja tovább, miközben a binomjai csendben cipelték az ő cuccait is. Jutalomként a menet másnapján két binomja elkapta, bevitték a WC-re és agyba-főbe verték. Így értük el a casteli laktanyát, az utolsó kilométereket már futva tettük meg. A laktanya előtt megálltunk, rendbe szedtük magunkat, és énekelve meneteltünk be. Amint végeztünk, jól leszidtak minket, hogy hamisan énekeltünk, és egész délután szívattak.
Délután 4-kor elvittek minket a Kepi Blanc ünnepélyes átadásának színhelyére. Ez a légiósok tradicionális fehér sapkája, ezt hordjuk a díszegyenruhánkhoz. Felállítottak minket alakzatba a tűző napon, de a százados 1 órát késett, így a menettől fáradt emberek közül többen kidőltek. Amikor végre megérkezett, akkor ünnepélyesen feltehettük a Kepit (ezt előtte csak a nejlonban lehetett megfognunk, mert nem voltunk rá méltóak, hogy hozzáérjünk), és előléptünk kiválasztott önkéntesből légióssá.
Az avatáson, teli torokból az eskü szövegét üvöltve
A százados elmondta a beszédét, amiből szinte semmit nem értettünk, majd visszavittek minket a laktanyába, és közösen megvacsoráztunk. Szerencsére a francia caporal osztotta az adagokat, így nekem duplán jutott hús és süti. Itt már jó volt a hangulat, ekkor tudatosult bennünk, hogy a kiképzés legkeményebb részén túl vagyunk, innen már csak könnyebb lesz. Onnan visszanézve a farm sem volt már olyan szörnyű. Végül is a civilek egy rakás pénzt fizetnek túlélő-táborokért, francia nyelvtanfolyamért meg fogyókúráért, mi viszont mindezt megkaptuk egyszerre, és még tereppénz is járt érte…
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs
