Az elkövetkező három hét Saint Christolban unalmasan telt, ekkor vártunk még a Castelből érkezőkre, hogy összegyűljön elegendő ember a kiképzéshez. Minden reggel sportoltunk, meg az étkezések előtt is, egyébként meg vagy valami kis tanulás volt, vagy dolgoztunk, vagy nem csináltunk semmit. Meg élveztük a Castel után ránk zúduló szabadságot: este 6 után és hétvégén szabadok voltunk, korlátlanul tarthattunk magunknál élelmet és telefonálhattunk, lemehettünk focizni a tornaterembe, vagy gyúrni az edzőterembe (ide akár hajnal kettőkor is, éjjel-nappal nyitva tart).
A következő hétvége szombattól keddig tartott, mert ekkor volt a franciák legnagyobb nemzeti ünnepe, július 14. Természetesen mi kopaszok adtuk ekkor a szolgálatot, én szombaton és hétfőn is őrködtem, így a négy nap alatt el se hagytam a laktanyát.
Itt a szolgálatnak két típusa van, az őrség és a takarítás. Takarításnál általában valamelyik étkezdénél segédkezünk: a tisztiben, az altisztiben vagy a miénkben. Ezeket összefoglaló néven csak „Chinatown”-nak hívtuk, annyi volt ott a kínai. Aki még nincs ott közülük, annak is minden vágya, hogy oda kerüljön. Rajtuk kívül még a banánosokat szokták itt alkalmazni, ez meg is látszik a kajánk meg a kiszolgálás minőségén.
Azért van néhány kínai, akinek még innen is sikerül hírnevet szereznie. Az egyiket három évvel érkezésem előtt kapták el, mert úgy fejezte ki az őrmesterei iránti szeretetét, hogy belehugyozott az altiszti levesbe. Azóta az altiszteknek nem főznek levest, a kínait meg úgy elverték, mint a dobot. Egy másik kínai, az ezred balfékje is itt végezte pályafutását. A kálváriája akkor kezdődött, amikor a harci századhoz került: az első hetekben leesett az akadálypályán, és eltörte a térdét. Gyógyulása után vitték síkiképzésre, ez három nap múlva egy válltöréssel ért neki véget. Amint felépült, ment a századdal Norvégiába. Itt nem is lett volna semmi baja, ha az utolsó napon nem kell síelnie. A dombról így is esés nélkül lejött, a síkon esett el egy bucka mögött, de nem lett baja. Már éppen állt fel, amikor egy norvég kissrác átugratott a buckán, és rajta ért földet: két bordája tört el. Ezután rakták át a konyhára, de itt is hozta a formáját: nemsokára belecsapott az áram (más források szerint leforrázta magát). Ezután leszerelték, nehogy legközelebb megölje magát.
A harmadik hétvégén sem mehettünk ki, ekkor az ezredünk kettős ünnepségére készültünk: kedden az alapításának évfordulója volt, szerdán meg a parancsnokváltás. Szépre sikerültek az ünnepségek, itt volt a Légió zenekara, egy rakás rangos vendég, és volt díszmenet is. A negyedik hétvégénk szabad volt, mert utána végre megkezdődött az itteni kiképzésünk, három hétre mentünk a hegyekbe.
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs
