Szerdán nagyon megpakolt hátizsákokkal kivonultunk egy fennsíkra, és megépítettük a táborhelyünket a következő két napra. Másnap megint jeget másztunk, de legalább kétszer akkora volt a menettáv, mint kedden. Szerencsére itt már a második helyen meneteltem, mert a kínai caporalt összeszidta egy őrmester, hogy kedden nem ő állt az élre.
Amikor felértünk a hegycsúcsra, megmutatkozott a kötél haszna: az egyik lengyel leesett, és több száz méter semmi felett lógott, de a kötéllel simán vissza tudták húzni, nem lett semmi baja. A visszaút sajnos kivégezte a lábam, a sarkamon meg szinte a teljes jobb talpamon egy akkora vízhólyag nőtt, amit az orvos saját bevallása szerint se sűrűn látott. A doki kiszúrta, lekezelte, de eltiltott a másnapi meneteléstől, így pénteken én is a táborban maradtam a csapat negyedével.
A többiek egy csütörtökihez hasonló túrát tettek, majd délután tábort bontottunk, és együtt mentünk a teherautókhoz, majd vissza Valloire-ba. A hétvége ugyanúgy telt, mint az előző: sziklamászás, 5 óra kimenő, majd egy nap pihenés. A harmadik hét volt a tesztek hete. Hétfőn 1200 méter szintkülönbségű menetelés volt, de lassan mentünk, a teszt előtt már vigyáztak ránk. Kedden a technikai tesztet csináltuk: sziklamászás, utána meg leereszkedés a sziklafalról. Ez nem volt se bonyolult, se túl megerőltető.
Nem úgy, mint a szerdai BAM-teszt. Egy 19 kilométeres előre kijelölt útvonalon mentünk 1200 méter szintkülönbséggel, és 17 kilós hátizsákkal. Ezt a teszt előtt és után is lemérték, nehogy kidobáljuk a tartalmát útközben. A szintidő 5 óra volt, aki ez alatt végigment, az teljesítette a kiképzést, és megkapta a jelvényt. Én 4 órát mentem, ez átlagos idő. A végére rendesen kifáradtam, de menet közben nem kellett izgulnom, hogy sikerül-e. Délután leadtuk a hegyi felszereléseinket, kitakarítottunk, majd csütörtök hajnalban a százados kitűzte ránk a hegyivadász jelvényt (egy hegyek felett szálló sast, amit sokan csak csirkének becéznek).
Rögtön utána következett a hazaút, majd utána karrierem első szabadsága, jövő hét vasárnapig szabadok voltunk.
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs
