A negyedik hetünk volt a legnyugodtabb, ekkor tanultuk meg az aknakeresés alapjait, és a különböző muníciók és csatatéri hulladék felismerését. Ez az egy hét kiképzés volt a kiképzésben, pénteken tettünk belőle vizsgát. 20-ból 19 pontot értem el, ezzel holtversenyben én lettem a szakasz legjobbja.

Ezen a héten volt, hogy az egyik román őrmester megunta, hogy az órákon mindenki elalszik, viszont takarodó után sokan az alvás helyett a számítógépet veszik elő, ezért betiltotta a gépezést, és ezt nyomatékosítandó néhány laptopot végigrugdosott a folyosón. A szobánkban a legérzékenyebben ez az ukrán-zsidót érintette, aki éjszakánként szinte le se hunyta a szemét. A gyerek katonaként egy nulla volt, a szekrénye meg mindig úgy nézett ki, mintha épp abban a pillanatban robbant volna benne gránát. Nála láttam egyedül csokipapírt a kepin.

Én is ott voltam, amikor megcsinálta a „coming outját”, és bevallotta, hogy ő bizony zsidó, és szívből gyűlöli a németeket. A nap végére már a német caporal is tudott a dologról, nem is hagyta megtorlatlanul. Ezt ráadásul eljátszotta már Castelben is: ott is volt német kiképzője, ott is elmondta a szövegét, aztán meg csodálkozott, hogy miért küldik mindig „Arbeit macht frei!” szöveggel a WC-t pucolni.

Az ötödik héten voltak a tesztek. Szerdán hat írásbeli tesztünk volt a különböző témakörökből, mindegyikre 30 percet adtak. Éjszakára megint volt program, kiparancsoltak minket a tanteremből, és már indult is a futás, vagy 6 kilométer, mindez korom sötétben. Hátulról világított nekünk egy jeep fényszórója, de ebből mi, elől futók nem láttunk semmit. Volt hogy úgy vettem csak észre a kanyart, hogy az előttem futó nyílegyenesen belezuhant az árokba.

A futás végén rájöttünk, hogy nem kellett volna elől futni, mert amíg az utolsó be nem ért, mi nyomtuk a fekvőket. Utána még végig kellett mennünk az akadálypályán, majd végre mehettünk tusolni és aludni.

Aknatelepítés

Csütörtökön voltak a gyakorlati tesztek, ezt párban végeztük, szerencsémre a mongol páromnak volt érzéke a technikai dolgokhoz, így jó csapatot alkottunk. Még aznap este átköltöztünk leendő századunk, az 1. harci század épületébe.

Péntek délelőtt volt a záróünnepély és az eredményhirdetés: a 44-ből ketten buktak meg (a koreai meg egy kínai), én a 6. lettem. Franciául nem beszélőből csak kettő előzött meg.

Magyarok

Végre 7 hónap után befejeződött a teljes légiós alapkiképzésem, és egy harci század tagja lehettem.

Következő rész: Itt

Ugrás a blog legelejére: Klikk ide

Balázs