Az első héten vagy a sípályákon tanultuk meg a síelés alapjait, vagy a környező hegyekben tettünk kisebb sítúrákat. Ekkor volt síléc a lábamon életemben először, és gyorsan rájöttem, hogy igazi antitalentum vagyok a síeléshez.
Az irány más, de a cél ugyanaz
Nagyon nehezen tanultam, és rengeteget estem, sokszor életidegen testhelyzetekben terültem el a hóban, de mindig megúsztam sérülés nélkül, ellentétben több társammal, akiknek ennél jóval kevesebb is elég volt. Voltak nagyon látványos eséseim is: többször fejjel fúródtam bele a hóba, volt hogy fennakadtam egy fán, métereket csúsztam előre az államon, egyszer a sícipővel együtt repült le rólam a síléc. Az egyik egészségügyisünk egy rendes és kiválóan síelő magyar caporal volt, ő adott tanácsokat és foglalkozott velem külön is, meg mondta, hogy mindenki így kezdi (ebben azért nem voltam teljesen biztos).
Sítúra hófödte bérceken, libasorban
Egyszer lesérítettem a fél csapatot. A harmadik napon nem tudtam bevenni egy kanyart, így nyílegyenesen száguldottam előre a kereszteződésben, és így egy jóval meredekebb sípályán siklottam le. A Chef jött utánam, hogy számonkérjen, de nem ért utol, mert ahhoz az egy dologhoz értettem, hogy egyenes pályán bármilyen meredek volt is, nem estem el. Az első kanyar persze megállított, de a többiek ekkor már automatikusan követték a Chefet, az egyik legnehezebb pályán a három napos sítudásukkal, borultak is rendesen, hárman mentek egyből a gyengélkedőre.
Magyar a (sí)pályán
Egy másik nap elgázoltam az előttem síelő kínait, de én nem estem el, és gond nélkül leértem. Nemsokára leért a kínai is, számon akarta kérni rajtam a gázolást, de én egy „Pofa be!”-vel lezártam a vitát. A kínai még egy szót szólt, erre a Chef odasiklott hozzá, megragadta a grabancát, és a sípálya kellős közepén lefejelte. A civilek csak nézték, hogy milyen a légiós síoktatás, a kínai meg egész nap meg se mert szólalni.
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs
