Camerone-t megelőző héten voltak a hagyományos századok közti sportversenyek. Hétfőn egy homokzsákokból és gerendákból álló harcállást kellett 100 méterre áthelyezni egy tízfős csapatban a többi századdal versenyezve, engem is beválogattak. Másodikok lettünk.
Kedd éjszaka 30 kilométert meneteltünk a környező hegyekben, majd reggel tizennégyünket kihallgatásra hívtak a századparancsnokhoz, aki elmondta, hogy áthelyeznek minket a 3. századhoz, és velük készülünk fel Afganisztánra. Ez kitüntetésnek számított, és Afganisztán volt a legfőbb vágyam (és a Légió legkomolyabb, legjobban fizető és legnagyobb presztízsű missziója), mégis felemásak voltak az érzéseim. Régi századommal biztosan mentem volna Djiboutiba, itt viszont meg kellett küzdenem a helyért olyanokkal, akiknek fél-egy évvel több szolgálatuk volt, mint nekem. Egy teljesen ismeretlen századba kerültem, ahol én lettem a legfiatalabb.
Djibouti most nyugodt helynek számít, csak a szomszédos Szomáliában vannak harcok. A stratégiailag fontos helyen fekvő kis állam erős francia befolyás alatt áll, még ha névleg független is. Hogy ez így is maradjon, szükség van a francia csapatok, köztük a Légió jelenlétére, meg persze az állandó háborús tűzfészeknek számító szomszédok féken tartására. A hely még híres az állandó hőségről, a kemény kommandós kiképzésről a nyílt tengeri és hegyi akadálypályával, a vadkeleti állapotokról, és a sok balhéról.
Djibouti és zászlaja
Itt az egyik legnagyobb az egy főre eső nemi betegségek aránya, ugyanis a nők szinte mindegyike fő- vagy másodállásban a testével keresi a pénzt. Ráadásul nevetségesen alacsony összegekért, van akit két doboz konzervért meg lehet kapni (mármint annak, akinek van gusztusa a helyiekhez).
Utcakép Djibouti városból (Kép: traveladventures.org)
Jelenlegi századom egy időben ki volt tiltva Djiboutiból, ugyanis volt benne három nagyon jókötésű magyar légiós, akik összesen 17 djibouti rendőrt vertek össze egy éjszaka alatt (igaz nem egyszerre, a rendőrök négyes csoportokban érkeztek). Ezzel olyan hírnévre tettek szert, hogy még más ezredek tagjai is bejártak hozzájuk a fogdára gratulálni.
Régen sem bántak kesztyűs kézzel a feketékkel
Volt egy orosz gyerek, aki úgy zárta rövidre a vitát két prostival, hogy mindkettőt kihajította az ablakon a 3. emeletről, majd rövidesen a segítségükre érkező futtatójuk is repült utánuk. A fogda utáni következő kimenőjén megint hallatott magáról, egy taxi ablakait törte be. A taxis fejével. Egy észt a kimenőin rabszolgát tartott. Napi 2 Euróért egy fekete követte őt mindenhová, kinyitotta előtte az ajtót, és vitte utána a kepijét.
A légiós kantinban még mindig gyűjtemény van a francia tengerészek (hagyományos ellenségeink) sapkabojtjaiból.
Francia tengerész díszegyenruhában, sapkáján a bojttal
A 90-es évekig ez díszítette a kimenő-egyenruhájukat, és ha egy légiós a városban megvert egy tengerészt, akkor levágta a sapkájáról a bojtot, és elhozta trófeának.
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs