Az ezredünkbe visszaérkezve részt vettünk egy alap egészségügyi kiképzésen, és a következő terepünkre készültünk. Volt egy lövészet teszt is, a szakasz egyik legjobb eredményét lőttem.
És elérkezett az a pillanat, amire szinte mindenki várt, a századparancsnok váltás. A századosunk leszolgálta nálunk a két évét, és a helyettese lépett a helyére. Az ezred egyik legjobb tisztje volt, aki mindig az érdekeinket nézte, mentes volt a tiszti gőgtől, közvetlen és barátságos volt velünk. Látszott, hogy nem a tiszti iskolából érkezett közénk, hanem alulról kezdte ő is.
A következő néhány hetet egy déli kiképzőbázison töltöttük. A hőmérséklet 30 fok felett volt folyamatosan, de a VAB belsejében lehetett vagy 50 fok is. Kivéve az első két napot, amikor szakadt az eső, a környező folyók megáradtak, elöntöttek néhány falut, voltak halottak is. Úgy volt, hogy minket is visznek menteni, de ezt végül lefújták.
IED (házi készítésű pokolgép) bemutatása
Itt vettük fel az afganisztáni felszerelésünk első részletét is. Nagyon sok hasznos holmit kaptunk pár hónap alatt, több ezer Euró összértékben. Az utolsó hetet egy direkt a kiképzésre felépített FOB-ban (egy afganisztáni előretolt bázis hasonmásában) töltöttük.
A „tálibok” minden éjszaka megtámadták a bázist, de szerencsére mindig megvárták a foci-VB esti meccsének végét, így azt nyugodtan meg tudtuk nézni.
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs
