Két hét múlva mentünk a BAM-ra, az éves hegyi kiképzésünkre a Magas-Alpokba. Jött velünk egy szakasznyi újonc is, akiknek ez volt az első hegyi kiképzésük. Nekem már a második, így a jelvényem megvolt, és nem kellett részt vennem a technikai teszteken. Az első hetünk úgy telt, mint tavaly, hegyi menetelésekkel és sziklamászással.
Az egyetlen változatosságot egy újonc kínai szolgáltatta, aki egy fekvőzésnél 20 után felállt, mondván, hogy ő fáradt. Erre pihenőidőben kiküldték kövekből piramist építeni az udvarra, de fél óra múlva visszasunnyogott a szobájába aludni. Ekkora pofátlanság már komolyabb fegyelmezést követelt, három caporal el is kapta este, le akarták vinni az udvarra. Az egyik fegyelmező eszközként egy vasrudat is vitt magával. A kínai persze nem akarta annyira a dolgot, kapaszkodott is a fűtőtestbe, és visított, mint a sakál. Erre előjött a századparancsnok-helyettes, és visszaküldött mindenkit a szobájába. Az egyik caporal viszont út közben gyorsan behúzta a kínait a mosdóba, és a falon lévő vérfoltok arról tanúskodtak, hogy mégis volt egy kis fenyítés.
Ekkor robbant bombaként a hír nálunk, hogy a század egyik volt brazil őrmesterét buzuláson kapták Castelben. A leendő őrmesterek kiképzésére küldték őt oda, az egyik tanítványával, egy lengyel caporallal lepték meg akció közben. A lengyel azonnal dezertált (a honfitársai már keresték, meg akarták rajta torolni a rájuk hozott szégyent), de a brazilt csak kirúgták Castelből, és visszaküldték hozzánk (szerencsére nem a mi századunkba). A homoszexuálisokat nem szeretik a Légióban, meg általában más hadseregekben sem, és igyekeznek is tőlük megszabadulni. Egy őrmesternek viszont nem bonthatták fel a már élő szerződését, így azt leszolgálhatta.
Azzal a két orosz újonccal nem voltak ilyen elnézőek, akiket érkezésem előtt egy évvel kaptak el a casteli zuhanyzóban. Meztelenül kivitték őket az alakulótérre, sorakozót hívtak össze, és mindenkinek megmutatták a bűnösöket. Az éjszakát vigyázzállásban a szakaszparancsnok irodája előtt töltötték, a reggeli kihallgatáson már kérték is a civilt, más választásuk gyakorlatilag nem volt. A horvát őrmesterem Elefántcsontparton lepett meg két reguláris franciát hasonló tevékenységközben, azok hiába magyarázták, hogy ez csak bajtársiasság, aznap este már kézről-kézre jártak a fotóik.
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs