A szabiról visszatérve elég sokat lőttünk, sporttesztek voltak, meg a század felszereléseinek éves karbantartása, egy héten keresztül pucoltam a fegyvereket. Nálunk a sporttesztnek nem volt olyan drasztikus következménye, mint egyszer a 2REP-nél, ahol az egyik század sorakozóján az adjutáns kiszólította a legrosszabb eredményt futót, és mindenki előtt mellbe rúgta. Igaza volt, ő előbb lépett be a Légióba, minthogy a srác egyáltalán megszületett, mégis lefutotta azt.
A fogainkat is meg kellett vizsgáltatni egy civil fogorvossal, hogy alkalmasak vagyunk-e külföldi misszióra. Hétvégén felmentem Párizsba, és mindenféle előzetes bejelentés nélkül beállítottam az egyik fogorvosi rendelőbe. Szerencsém volt: az engem fogadó asszisztensnő nagy rajongója volt a Légiónak, a doki meg egy nyugdíjas katonaorvos volt, így soron kívül fogadtak, és fél óra alatt megvolt a vizsgálat meg a papír. A doki sok szerencsét kívánt, és mondta, hogy nála természetes, hogy enyém az elsőbbség a civilekkel szemben.
Indulás a bevetésre (gyakorlat)
A következő héten mentünk a 10 napos záró hadgyakorlatunkra az Alpokba. Az egyik gyakorlatról visszatérőben a VAB-ban ültünk, amikor a hadnagyunk szóba hozta a homokos brazil őrmestert, és ezen a vonalon ment tovább a beszélgetés. Már épp azon vitatkoztak a cheffel, hogy a transzvesztiták aktívak vagy passzívak-e, amikor egy caporal bekopogott a VAB ajtaján, és szólt, hogy a hadnagynak bekapcsolva maradt a rádiója, és ki kéne kapcsolni, mert az egész menetoszlop a főtisztekkel együtt minket hallgat.
VAB takarítás
A hadgyakorlat végére jól legyőztük a helyi tálibokat, egy tábornok meg elmondta, hogy mennyire jól felkészültek vagyunk, folytatás egy hónap múlva élesben.
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs