Egy koszos kis faluba nyomultunk be az egyik délután, amikor három oldalról támadás érte a konvojunkat.
Kosz és por minden mennyiségben
A szakállasok kézifegyverekkel és rakétavetőkkel lőttek, mi azonnal válaszoltunk nekik minden kezünk ügyében lévő fegyverrel és a toronygéppuskákkal. Nemsokára bekapcsolódtak a harcba a 20 milliméteres gépágyúink, ekkor a táliboknak már sietős lett a dolguk, igyekeztek visszavonulni. Ez a hegyen lévő csoportjuknak nem sikerült, odaszögeztük őket a fedezékeik mögé.
A hegy csak úgy porzott a lövedékeinktől, repkedtek a kődarabok, majd mikor bekapcsolódtak az aknavetők, és megjöttek a helikopterek, a tűzijáték még látványosabb lett. A hegyre szorult táliboknak itt már esélyük sem volt, a maradványaikat később az afgán kormánykatonák szedték össze.
A mi veszteségünk csak egy könnyen sebesült hadnagy és egy meglőtt bombakereső kutya volt, és megdicsérték a légiósokat, hogy milyen jól reagáltunk. A slaboroknál ez már nem volt elmondható mindenkiről, volt ott árokban remegő tiszt, célzás nélkül tüzelő mesterlövész (csak a fegyverét dugta ki a fedezék mögül, a fejét már nem merte), és össze-vissza futkosó komplett rajok.
Az afgán konvoj a hegyoldalban vonul
Hegyi rálátás
Egy tűzpárbaj második helyezettje (illusztráció)
A tűzharc végeztével benyomultunk a faluba, de a tálibok már nem mutatkoztak, a konvoj folytathatta az útját. Csak egy civil jött elő, aki pénzt akart, mert szerinte agyonlőttük a tehenét, de miután a sergent elmondta neki, hogy ő is a tehén sorsára jut, ha nem fogja be a pofáját, gyorsan el is tűnt.
Néhány nappal később egy műszaki felderítés során megtaláltam a tálibok főút mellé telepített pokolgépét (IED).
Pokolgép keresése az út mentén
Egy földhányás alá volt rejtve a tüzérségi lövedék az út mellett közvetlenül, egy VAB-unknak elég lett volna. Ez volt a századunk első IED találata.
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs
