A következő nagyobb misszión egy másik völgyben töltöttünk egy teljes napot. Először házakat kutattunk át, majd az ellenállók egyik parancsnokát akartuk elkapni. A hírszerzés mindig más információt adott a tartózkodási helyéről, így bejártuk az egész völgyet keresztül-kasul, de csak nem találtuk meg, üres kézzel mentünk haza. Volt egy kis tűzharc is a végén, de nem volt veszteség. Ekkor már 40 fok felett volt a hőmérséklet napközben, a menet alatt több reguláris is hőgutát kapott, és kidőlt.
Délen a tengerészgyalogosok tűzszerészeinek még pocsékabb napja volt, egy fel nem robbant lövedéket próbáltak hatástalanítani, de az ekkor mégis felrobbant. Két nagyon súlyos és egy könnyebb sérült lett a vége.
Folyóvölgy
Folyó, völgy
Konvoj a porfelhő mögött
Ezután valamivel nyugodtabb időszak következett, csak őrjáratoztunk, konvojt biztosítottunk, meg pokolgépet kerestünk. Néha foglyokat kellett a bázisra vinni, ezt nem szerettük, mert órákig szellőztetni kellett utánuk a VAB-ot, olyan büdösek voltak.
A tálibok még mindig nem nagyon mutatkoztak, a legnagyobb ellenségünk a hőség volt. De tudtuk ez már nem lesz így sokáig. A fák kezdtek kizöldülni, ami nekik rejtekhelyet, nekünk meg lecsökkent látótávolságot jelentett.
Közben az USA-ban elégettek néhány Koránt, erre tömegtüntetések söpörtek végig az országon, lefejeztek néhány ENSZ-alkalmazottat, de mi nem érzékeltünk ebből semmit. Franciaország beszállt a líbiai és az elefántcsontparti polgárháborúkba is, így otthon még kevesebbet foglalkoztak velünk.
Egy reggel egy faluba hatoltunk be, néhány házban védőállást foglaltunk el, hogy innen fedezzük egy konvojunk elhaladását. Nyugodtan telt a napunk, míg délután egyszer csak megremegtek a falak egy nagy robbanás kíséretében, majd egy gomba alakú füstoszlopot láttam tőlem 50 méterre. Egy autós öngyilkos-merénylő robbantotta fel magát ott, ahol a tartalékaink álltak. Szerencsére az eső miatt a katonák a VAB-okban voltak, így néhány légnyomásos sérülttel megúsztuk a dolgot, de két VAB totálkáros lett.
Leamortizált VAB-ok a bázison
A merénylőt ennél kicsit jobban megviselte a dolog, belőle csak a két lábfeje és a két füle maradt meg, az autójából meg a motor és a sebváltó, és egy szép krátert is hagyott maga után emlékül az országút közepén. A visszaúton pokolgép robbant a konvojunk mellett, a bolgár haverom könnyebben megsérült, de két hét múlva újra harckész volt.
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs