Ekkor jött el július 14-e, a legnagyobb francia nemzeti ünnep, amin a Légió is fel szokott vonulni különböző városokban. Ebből mi kimaradtunk, mert másnap indultunk Párizsba Vigipirate-ra (őrjáratozni a kiemelt kockázatú pontokon).

A volán mögött

A 2REP ejtőernyősei is a fővárosban voltak ekkor, ők vonultak fel a katonai díszszemlén példás rendben. Majd a nap végén beültek a Champs Élysées (a párizsi Andrássy út) bárjaiba levezetni a feszültséget, az egyik légiós elkezdte nézni egy caporal barátnőjét, majd néhány perc múlva két komplett ejtőernyős szakasz ütötte egymást. Amire vége lett, széttört székek, összetaposott kepik és földön fekvő véres légiósok borították a felkapott utcát.

Magyar katonák 7 éve a párizsi díszszemlén (Fotó: MTI)

Rá egy napra már mi is a városban voltunk, egy nagy slabor laktanyában szállásoltak el minket. A rendőrökkel együtt járőröztünk terepjárón napi nyolc órában, a problémás államok nagykövetségeit jártuk végig. A nap többi részében készenlétben voltunk a laktanyában, a rákövetkező napunk pedig szabad volt.

A mi csoportunknak én voltam a sofőrje, a párizsi közlekedés magyar szemmel nézve kész káosz volt: a sávok nagy része közt nincs terelővonal, tele van jobbkezes kereszteződéssel, és van olyan körforgalmuk is, ahol az oda behajtónak van elsőbbsége a már bent lévővel szemben. A vezetéssel azért nem volt gond, a katonai járműnek és a zöld berettnek megvolt a tekintélye, könnyen ment a sávváltás.

A követségeknél rendben volt minden, csak a szír nagykövetség kapujára írták fel egyszer vörös festékkel, hogy „Gyilkosok”. Ezen kívül találtunk még egy bedrogozott bolgár lányt, végignéztünk egy arab tömegverekedést és a velünk lévő rendőrök lefüleltek egy lopott sportkocsit, de más izgalom nem volt.

A helyi rendőröknek egyébként alig van valami tekintélye, a bűnözőknek több joguk van, mint nekik, és fegyverhasználatnál is általában őket hurcolják meg. Még ha kirakják a szirénát, a civilek akkor sem kötelesek nekik elsőbbséget adni, csak ha ők is úgy akarják. Amikor megálltunk vacsorázni, egy prosti a minket kísérő rendőrautótól öt méterre kezdett el strichelni, alig akartam hinni a szememnek.

A szolgálati jármű egy Land Rover volt

Rendőrautók a rendőrőrs előtt Párizsban

Nem egész két hétig tartott a párizsi küldetésünk. Az utolsó nap mi álltunk díszőrséget a Diadalívnél az ismeretlen katonára emlékező láng meggyújtásánál, majd visszaérkezésünk után kaptunk egy hónap szabadságot.

Következő rész: Itt

Ugrás a blog legelejére: Klikk ide

Balázs