A caporal képzőn a pelotonban (szakasz) 34-en gyűltünk össze a Légió különböző ezredeiből. Ebből négyen voltunk magyarok, gyorsan össze is haverkodtunk. Öt kiképző jutott ránk, közülük az egyik francia sergent az alapkiképzésemen is kiképzőm volt caporalként. Szerencsére emlékezett rám, itt is rendes volt velem.
A szívatások színhelye: újra Castelben
Az első hetet a laktanyában töltöttük, ez viszonylag nyugodt volt. Megcsináltuk a belépő sport teszteket kötélmászásból, úszásból (egyenruhában), akadálypályából és 8 kilométeres TAP futásból (egyenruhában, fegyverrel, sisakban és 10 kilós zsákkal). Ketten már itt megbuktak, ők mehettek is haza.
Az időnk többi részét elméleti oktatással, pakolással, egy rakás értelmetlennek látszó munkával és compte renduk (jelentés) írásával töltöttük. Ezt tízes nagyságrendben íratták azokkal, akik valami banánt csináltak, de a büntetéseket mindig elosztottuk egymás között, mert ha nem készültek volna el a compte renduk, úgyis együtt szívtunk volna.
Hétfőn 35 kilométert meneteltünk a farmra, itt töltöttük a következő két hetünket. Ez volt egyben az év leghidegebb két hete is, éjszakánként -20 fok körül volt a hőmérséklet. Ekkor mi vagy a sátorban aludtunk, vagy éjszakai tájékozódási futást csináltunk a környéken. Az egyik éjszaka az egyik francia kihűlt, erre őt egy napra elvitték a gyengélkedőre, mi meg három éjszakát az épületben tölthettünk.
A hideggel szerencsénk is volt, mert lazítottak a programon, főleg csak elméleteztünk, és jóval kevesebbet szívattak a szokásosnál (megtette helyettük az időjárás). Az ezredem még egy halottat vesztett ekkor otthon, egy lavina végzett vele a hegyekben.
Hétvégén a laktanyában voltunk, majd hétfőn jöttünk ki megint a farmra. Valamelyest javult az idő, úgyhogy fokozódtak a szívatások és elkezdődtek a verések, de én abból nem kaptam, mert nem banánoztam, meg szerencsére az alakzatban is a hátsó sorban álltam. Büntetésből állandóan egy farönköt cipeltünk, meg futkostunk vele körbe-körbe.
A sajtót is bejárt, nagy botrányt kavaró casteli képek 2008-ból:
Három nap reggeltől késő délutánig harcászkodtunk az őrmester-képzősökkel, ezt élveztem, meg ekkor a kiképzőinktől is nyugtunk volt általában. Az utolsó éjszaka a fegyvereket pucoltuk, ezek persze sosem lehettek elég tiszták, így alvásra nem is volt remény. Végül lefeküdtünk a földre a zsákok közé, és állítottunk egy őrt, hogy jelezzen, amikor jön az egyik kiképző ellenőrizni, így tudtunk aludni néhány órát.
Képek: La face cachée de la Légion étrangère
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs