Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Az egy hetes szabink után megkezdődött életünk az 1. harci század 2. szakaszában. A szakaszparancsnok egy szimpatikus francia hadnagy volt, vele nagyon jóban lettem, én voltam a kedvence. A helyettese egy magyar törzsőrmester, a század legokosabb altisztje, akivel igaz, szolgálati időben mindig csak…
Ekkorra már kiemelkedtek közülünk a legnagyobb banánosok, akik minden szívatásba belekerültek. A prímet az egyik francia vitte, aki ide is elfelejtette elhozni az övét, ezért mindenhova taktikai málhamellényben és rohamsisakban kellett mennie. Amikor mi alakzatban futottunk az étkezésekhez, ő volt a…
A második hét hétfőjén a gyakorlatban is kipróbáltuk a rohamcsónakokat, sajnos ez lett a kiképzés legemlékezetesebb napja: két hajó összeütközött, és az egyik hajócsavar bedarálta a svéd barátom fejét. Amikor a partra hajtottak vele, a csónakban már annyi vér volt, mintha disznót vágtak volna benne.…
A szabi után rögtön megkezdődött az öthetes műszaki-harci alapkiképzésünk az ezrednél, hivatalos nevén a CP04. Itt tanultuk meg az ezredbeli feladataink alapjait, a szívatás pedig Castelt idézte. Ennek ellenére ez volt a karrierem egyik legszebb szakasza: az öt hetet sikerült banán nélkül lehoznom,…
Vagy a dezertőr volt túl sok, vagy így volt a programban, de a keménykedés egy hét elteltével hirtelen érezhetően csökkent, és eddig nem látott dolgokra is lehetőségünk nyílt. Először lemehettünk a század bárjába fejenként egy sört meg sajtburgert venni, kivéve néhány banánost, akinek ez idő alatt a…
Pénteken volt a tájékozódási-futás, a binomjainkkal egy csapatban, térképpel a kezünkben kellett végigjárni az ott bejelölt pontokat, kb. 20 kilométeres útvonalon. Mi, akik nem vittünk melegítőt, még egy több kilós követ is kaptunk a hátizsákunkba. Előtte megjelölték festékszóróval, nehogy útközben…
A farm utáni első napokban persze az volt a legfőbb gondunk, hogy hogyan tudnánk minél többet enni. Nekem szerencsém volt: már az első héten, amikor a mi szakaszunk adta a szolgálatot, egy napra a konyhára kerültem. Itt szó szerint teleettem magam, a nap végére már semmi nem fért belém. 2 másik srác…
A castelnaudary-i laktanyában az élet sokkal kényelmesebb és nyugodtabb lett a farmhoz képest. A szobánk fűtött volt, a szekrényünk zárható, a zuhany általában meleg, legtöbbször 22:30-kor már elmehettünk aludni, és főleg kaptunk eleget enni. Persze a 10 kiló fogyás után ezt nem éreztük elégnek, de…
A legnagyobb ellenségünk az éhség volt. Igaz minden nap volt 3 étkezés, de nagyon kevés ételt kaptunk, főleg ahhoz képest, amilyen sokat mozogtunk. Ráadásul a mennyiség a napok múlásával csökkent. Egy hónap alatt 10 kilót sikerült fogynom, és nem én voltam az egyetlen. A farm után készült fényképen…
A marseille-i pályaudvaron leszálltunk a csomagokkal a buszról, és miután a sergent elzavarta a minket fényképező turistákat, felszálltunk a Castelnaudaryba tartó vonatra, ami dél körül érkezett meg a városkába. Buszokkal szállítottak át a 4. Idegenezred (4RE) laktanyájába, az elkövetkező 4 hónapban…
Akik egészségügyileg alkalmasak voltak, azok mehettek a másnap reggeli sporttesztre. Itt az első rész a Luc Leger ingafutás volt: egy 20 méteres szakaszon kellett futni oda-vissza egyre gyorsuló ütemben. Aki a sípszóig nem érte el a vonalat, kiesett. 11-en kezdtük a tesztet, a végére már csak ketten…
A felvételi alatt az élet meglehetősen unalmas volt. Itt már katonás rend uralkodott, reggel 6-kor volt az ébresztő, utána tisztálkodás és borotválkozás, majd reggeli, utána meg sorakozó. Itt választották ki a különböző munkákra az önkénteseket. Általában nyugdíj előtt álló caporal-chefek irányítása…
Az egész 2009 februárjában kezdődött, amikor éjfél előtt néhány perccel az aubagnei légiós laktanya kapujába érkeztem. Persze bejutni nem tudtam, az önkénteseket fogadó caporal-chef (CCH, szakaszvezető) tört angolsággal elmagyarázta, hogy másnap reggel 10:00-kor jöjjek vissza. Hotelt nem találtam, a…