Kolwezi... Camerone és Dien Bien Phu után az Idegenlégió leghíresebb csatája. És az első kettővel ellentétben ezt megnyertük.
A történet 1978 május 13-án kezdődött, amikor 3000 „katangai tigris” elfoglalta a zairei (ma épp Kongó) Kolwezi bányavárosát. Ezeket a lázadókat a szomszédos Angolában képezték ki és fegyverezték fel afrikai mércével ütőképes hadsereggé a kubai és szovjet tanácsadók. Megérkezésük hírére a zairei katonák hősiesen elfutottak, egy részük meg átállt, így a felkelőknek már 4000 katona állt rendelkezésre. A várost elfoglalták, az ott dolgozó 3000 európait túszul ejtették, és hozzá is láttak a kivégzésekhez. Mobutu zairei elnök először nagy arccal kijelentette, hogy ura a helyzetnek, majd néhány óra múlva európai segítségért könyörgött. A franciáknak nyomós okai voltak a beavatkozásra: a nyugatbarát diktátor bukása se jött volna jól nekik, a francia tulajdonú bányák elvesztése még kevésbé (Katanga dugig volt gyémánttal, rézzel és kobalttal), és a fehér túszok közül is szép számmal volt francia.
A város térképe
A hadügyminiszter személyesen választotta ki a 2REP-et (a légió ejtőernyős ezredét) a Leopardnak keresztelt hadműveletre. Május 17-én repült át az ezred Kinshasába, a zairei fővárosba. A hadművelet 2 nappal később délután fél 3-kor kezdődött, amikor 450 légiós az ezredparancsnok vezetésével kiugrott 250 méter magasról a kolwezi reptérre. Itt vesztette a légió az első halottját: az egyik ugró a tigrisek állásain ért földet, megcsonkított holttestét csak másnap találták meg. A lázadókat ennek ellenére meglepte a támadás, a légiósok néhány óra alatt elfoglalták az óvárost és a városközpontot is, sok túszt kiszabadítottak.
Mindezt annak ellenére, hogy a tigriseknek volt jobb fegyverzete. A franciáknál ekkor még nem rendszeresítették a Famast, az egyetlen nyugati hadsereg volt, amelyik nem használt gépkarabélyt. A katonák fele MAT 49-es géppiszolyyal harcolt (ami 100 méternél távolabbra használhatatlan volt), a másik fele meg puskával támogatta őket. A lázadók ezzel szemben Kalasnyikovot és FN FAL-t használtak, de még amerikai M-16 is előfordult náluk. A hadműveletet a zairei légierő tucatnyi repülőjének kellett volna támogatnia, de ebből csak egy Mirage V volt hadrafogható, és az is csak egy alacsonytámadásra volt képes két nap alatt. Ezzel szemben óriási segítséget jelentett a légiósoknak a frissen rendszeresített LRAC rakétavető és az FRF1 mesterlövész puska.
A lázadók első komolyabb ellentámadásukat néhány AML Panhard páncélautó támogatásával kísérelték meg, de ez két jármű elvesztése után összeomlott. Az éjszakai ellentámadásuk résztvevői még rosszabbul jártak, ezeket csapdába csalták és halomra lőtték a légiósok. Másnap reggel fél hétkor a város keleti oldalán földet ért a 4. század 200 légiósa, így két oldalról indult meg a támadás az keleti városrész ellen. A bekerített tigrisek ekkor már csak a meneküléssel törődtek. A város megtisztítása után délután a légiósok elfoglalták a közeli Metal Shaba üzemet, és az utolsó kitartó védőket is menekülésre késztették. A tigrisek meg sem álltak Angoláig.
A hadművelet alatt a légió 5 halottat és 25 sebesültet vesztett, velük szemben 400 lázadó harapott fűbe, további 160-at elfogtak. A 3000 európaiból 2800-at kiszabadítottak, a maradék 200-at kivégezték a lázadók. A hadművelet teljes sikerrel zárult. Ekkor Mobutu is megjelent a városban, megszemlélte a légiósokat, és francia cégeknek adott bányászati koncessziókkal fejezte ki háláját. Katonái is bebizonyították, hogy habár harcra alkalmatlanok, a lázadókkal szimpatizáló civilek terrorizálásához kivállóan értenek.
Kolwezi a francia katonai intervenciók kezdetét jelentette. Az USA a sebeit nyalogatta Vietnám után, így a franciák váltak a nyugati intervenciók zászlóvivőivé. Néhány éven belül francia katonák áltak harcban Csádban, Libanonban és Mauritániában. A francia civilek körében óriásit nőtt a Légió népszerűsége. Persze nem mindenkiében, néhány hónappal a csata után szélsőbaloldali képviselők a teljes Idegenlégió feloszlatását kezdeményezték a Nemzetgyűlésben (szerencsére leszavazták őket). Az egyik indokuk épp a kolwezi akció volt, a „brutális imperialista beavatkozás az afrikai belügyekbe”. Magyarul hogy beleköptek a szovjet elvtársaik levesébe. Azért erről a „brutális beavatkozásról” megkérdezhették volna a kiszabadított 2800 fehér túsz véleményét is...
Képek forrása: legionetrangere.fr és foreignlegion.info
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs