A másik rajunk egy 2 napos őrjárat alatt jobban teljesített, felszámolták az aranyásók erdei raktárát, és a kvadot is elfogták, amivel menekültek volna. Néhány napra rá visszatértünk a Suriname melletti laktanyába, itt adtunk szolgálatot, meg néha besegítettünk a határőrségnek. Ezalatt három srác a gyengélkedőn maradt, mert terepen összeszedtek valami parazitát, a féreg a bőrük alatt mászkált, amíg meg nem ölték gyógyszerekkel.
A zsákmányolt kvad
Visszatér az őrjárat
Ekkor érte az ezredünket otthon a legsúlyosabb veszteség megalakulása óta. A 3. század hegyi kiképzésén egy menetoszlopot lavina sodort el, 5 katonát már csak holtan ástak ki a hó alól. Minden évben van egy-két halottunk a hegyekben, de ilyenre még itt se volt példa. Rá néhány napra egy kecskeméti magyar srác szervezete is feladta a harcot, ő lett a baleset hatodik halottja. Én nem ismertem őt nagyon, csak néhányszor vátottam vele pár szót életében, de a többiek szerint rendes ember volt és jó katona. Nyugodj békében, Dávid!
A februárt egy másik erdei bázison töltöttük, ami egyben egy legálisan működő aranybánya is volt. Ekkor már javában tartott az esős évszak, a sár bokáig-térdig ért. Az őrjáratokra általában kvaddal mentünk, a sofőrömnek sikerült is vele felborulnia. Szerencsére mindketten ki tudtunk oldalra gurulni, mielőtt a jármű ránk esett volna. Az őrjáratoknak legtöbbször csak annyi eredménye lett, hogy tetőtől talpig sarasak lettünk, de nagy fogások nem voltak. Az előttünk lévő szakasz letarolta a területet, és az aranyásók még nem tértek vissza. Március elején helikopterekkel hagytuk el a bányát, és pár nap múlva újra Cayenneben voltunk.
Esős évszak
Az erdei szállásunk
A tervek szerint itt is maradtunk volna a misszió utolsó két hetében szolgálatot adva és szögesdrótot telepítve az egyik slabor laktanya köré, de a légierő máshogy gondolta. Az elefántcsontparti merénylet ürügyén újból eltolták a hazautunkat, mi meg mentünk vissza Suriname mellé.
Lefoglalt élelmiszer
Akadt egy kis arany is
Az itteni slabor laktanya fő funkciója egyébként a helyiek kiképzése volt egy bizarr katonai-munkaerőprogram keretében. A guyanei önkéntes „katonák” kaptak egy kis alapkiképzést, majd a hadsereg tanított nekik egy szakmát, és ezért még zsold is járt nekik. Így napi szinten láthattunk 100 kiló feletti „katonákat”, akik egy Cooper-tesztbe szó szerint belehaltak volna, de volt ott 140 centi magas harcos is, meg kislányok, akik a fegyvert sem bírták el. A gyengélkedő állandóan tele volt a szimulánsokkal. Aztán ezekből képeztek konyhásokat, akik nem tudtak főzni, kantinosokat, akik nem tudtak számolni, és biztonsági őröket, akiken egy gramm izom sem volt. A laktanya kapujában tábla jelezte, hogy a programot az Európai Unió támogatja. Legalább tudtuk, mire megy el az adónk. Érkezésünk előtt néhány nappal ráadásul a kantint is bezárták, mert a helyiek gang-banget rendeztek benne.
Sebesültmentés helikopterrel
Újabb egy hét szolgálat után végre mégis felszállt velünk a repülő, de a franciaországi fogadtatásunk nem volt valami kellemes. Először másfél órát álltunk a kifutópályán a 0 fokos hidegben átvizsgállásra várva, majd tetőtől-talpig átkutattak mindenkit a fináncok. Nagy bánatukra drogot és alkoholt nem találtak, ezért elkezdtek belekötni a szuvenír tartósított állatokba. Ezeket még a reptéri ajándékbolt is árulja Guyanán, de itt tudtuk meg, hogy ide tilos őket behozni. Akiknél találtak, azoktól elkobozták és még jó nagy büntetést is fizettettek velük. A többiek ezt látva a mosdóban szabadultak meg az ajándékoktól, a padló hamarosan tele lett pókokkal, lepkékkel és trópusi halakkal. Engem személyesen nem érintett a dolog, de felháborított, ahogy az állam a saját katonáival szórakozik, miközben migránsok és terroristák hordái bármiféle papírok nélkül császkálnak Európában.
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs
