Camerone és az otthoni szabadság után végre elérkezett Maliba indulásunk napja. Ezt aztán kétszer is elhalasztottak, úgyhogy csak június elején értünk az országba.
Mali egy koldusszegény nyugat-afrikai koszfészek, a nagyszámú francia ex-gyarmat egyike. Területre kétszer akkora mint Franciaország, de csak negyedannyian lakják. Ez nem meglepő, nagy része a Szaharában terül el. A lakosságot délen feketék, északon fekete-arab-tuareg keveréknép alkotja, ebből is lettek később a gondok. A vallásuk egységesen muzulmán, különböző törzsi babonákkal felturbózva.
Mali és a belőle kivált szakadár állam
A tuareg felkelés 2012 januárjában robbant ki az ország északi részében. A líbiai polgárháborúban harci tapasztalatot, majd Kadhafi bukása után a készleteiből fegyvert is szerző tuaregek ekkor szánták rá magukat, hogy rendezzék a számlát a déliekkel. A harc finanszírozásához is volt elég pénzük, az Európába irányuló drogcsempész útvonal jól jövedelmez. Az Al-Quaidával és néhány más iszlamista csoporttal szövetségben 3 hónap alatt kiverték az északi országrészből a kormányerőket, és kikiáltották a független Azawadot. Utána rögtön összevesztek iszlamista barátaikkal, és ők húzták a rövidebbet, a frissen szerzett országuk nagy részét el is bukták.
Az ellenünk harcoló milíciák...
... és a most épp ellenünk nem harcoló milíciák. Már csak a Júdea Népe Front hiányzott.
Eközben délen az impotens mali hadsereg katonai puccsal megdöntötte a még náluk is impotensebb kormányt, de ez nem javított sokat az ország védelmi potenciálján. Decemberben az iszlamisták megindultak a déli országrész ellen, erre a hadsereg az egyetlen általa ismert hadmozdulattal reagált: a fejvesztett meneküléssel. Megnyílt az út a főváros felé. Franciaország ezt már nem hagyhatta szó nélkül, a baráti kormány bukása egyben az arany és uránbányák elvesztését is jelentette volna. Az ország területi egységének megvédése címszóval megindították a Serval hadműveletet (a demokrácia védelmét most nem tudták ürügyként felhozni, az már áldozatul esett a katonai puccsnak).
A légicsapások megtizedelték a dzsihadistákat, akiknek aztán volt annyi eszük, hogy nem várták be a szárazföldi csapatokat. Az ország egésze felszabadult néhány hét alatt, a nagy részébe a franciáknak csak be kellett vonulniuk puskalövés nélkül. Nem sokkal utánuk érkeztek a velük szövetséges afrikai országok csapatai (csádiak, togoiak, guenaiak és a többiek) és a mali hadsereg maradványai, ők azóta is a kisegítő alakulatok/golyófogók feladatkörét látják el. A lázadók felhagytak a nagy hadműveletekkel, ehelyett átálltak a gerillaharcra és a terrorcselekményekre. Fő célpontjaik az afrikai csapatok, ellenük nagyobb az esély a sikerre.
2015-ben Algírban a franciák megállapodtak a tuareg lázadókkal, akik némi autonómiáért cserébe abbahagyták a fegyveres harcot. Így jelen állás szerint a tuareg milíciák szövetségesek/semlegesek (ettől még megbízni nem nagyon lehet bennük), és a harcot már csak az iszlamisták folytatják.
Indulásra készen
FILM: Az M6 riportja a szakaszomról Maliban
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs