Otthon az ezredünk egyik fiatal olasz légiósa golyót röpített a fejébe egy őrjárat alatt. A mi körzetünkben meg a csádiak futottak pokolgépre, 2 halottat és 4 sebesültet vesztettek.
Mi a konvoj távozása előtti éjszaka a területet biztosítottuk, ahol másnap reggel a konvoj elhaladt. A slaborok a helyi milícia egyik autóját állították meg, mikor a VAB-unk lövésze látta az éjjellátóval, hogy valaki leugrott róla, futott 100 métert, és eldobott egy csomagot. Szóltunk a slaboroknak, de a hadnagyuk szerint csak vizelni ment, és a füle botját se mozdította a miatta. Erre kiküldtünk két srácot, meg is találták az eldobott zsákot, benne 10 kiló marihuánával. Ekkor megint szóltunk a hadnagynak, aki erre az őrmesterünket kezdte lecseszni, hogy miért kezdett magánakciózni, és elkérte a zsákot. Reggel megkérdeztem tőle, mi van a droggal, ő azt válaszolta, hogy hajnalban visszaadta a milíciának.
A fogás
Ezen mindenki kiakadt, én majdnem felrobbantam a dühtől. Nem azért jöttem Maliba, hogy bűnrészes legyek drogcsempészetben. Az anyag már valószínűleg úton volt Európa felé. Szóltunk a szakaszparancsnokunknak, aki szintén felháborodott, szóvá is a tette az eligazitáson. Majd rezignáltan mondta nekünk, hogy felesleges erőltetni a dolgot, magasabb szinteken ezt normális eljárásnak találták.
Néhány napra rá megszórták rakétákkal és aknavetővel a szomszéd francia bázist, de nem volt veszteség. Itt esett meg az is, hogy az őrségben lévő magyar haverom napszemüvege megtetszett az egyik bázison dolgozó helyinek. Elkezdtek egyezkedni, hogy mire tudnák elcserélni, erre a helyi a saját húgát ajánlotta fel néhány menetre. Az üzlet végül nem jött létre, de kaptunk egy kis ízelítőt abból, hogy értelmezik itt a családi kötelékeket.
Szeptember végén jött meg a váltásunk, az érkezésük látványosra sikerült. Amikor a repülőtől teherautón behozták őket a bázisra, az egyik altisztjük jeggyűrűje beakadt valamibe a platón, és leszállásnál leszakította az ujját. A missziója tartott kb 15 percig. A váltás már most nagyobb veszteséget szenvedett, mint mi 4 hónap alatt összesen.
A soros terrortámadás ekkor Marseillet érte, egy tunéziai illegális bevándorló a pályaudvaron elvágta egy 21 éves diáklány torkát, majd halálra szurkálta 20 éves unokatestvérét is. Ekkor ért oda a 1REG tartalékosaiból álló őrjárat, és agyonlőtték az arabot. Ő 8 éve illegálisan élősködött Európában, több oldalt kitöltő bűnlajtstroma volt, mégse bírták hazazavarni. Ha a bevándorlási hivatal vagy a bíróság hajlandóak lettek volna a dolgukat végezni, a két lány még mindig élne.
A bűnük, hogy franciák voltak
(forrás: lagauchematuer.fr)
Az utolsó napjaink a felszerelés megpucolásával és leadásával teltek, majd elhagytuk az országot, és Niger érintésével Krétára repültünk. Itt töltöttük a hadsereg által fizetett 3 napos vakációt egy luxushotelben. A második éjszakán néhány srác kilógott fellendíteni a helyi szexipart, ekkor látták, hogy az egyik helyi összever egy holtrészeg slabor őrmestert. A brazil srác odaszaladt, és lecsapta a görögöt. Az legurult egy lépcsőn, és összetört néhány csontja. A kiérkező rendőrök bevitték a brazilt, de 200 Euró kifizetése után elengedték, ők sem akartak ügyet. Szerencséjére az incidens nem jutott a tisztek tudomására. Nekem a tudomásomra jutott, de én csak megdicsértem őt a fellépéséért.
A szállásra nem lehetett panasz
És az ellátásra sem
A török és a német után most a francia hadsereg is tiszteletét tette
Párizsba visszaérve az ezredünk egyik bürokratája elszúrta a buszrendelést, de éjfélre így is beértünk valahogy a laktanyába. Véget ért az utolsó misszióm. Tapasztalatnak jó volt, de ide nem vágytam vissza hetekig, mint Afganisztánba.
FILM: Az M6 riportja a szakaszomról Maliban
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs