Szentestén az én rajom is kint volt, hajnalig biztosítottuk az éjféli misét a város legismertebb templomában, de nyugodtan telt az éjszaka. Szilveszterkor mi készenlétet adtunk, de Marseille-ben nem volt semmi különös. Nem úgy az országban. Párizsban 1000 autót gyújtott fel a gettók népe, Lyonban meg egy arab rátámadt a járőröző slaborokra, de azonnal legyűrték. Ezek mellett mégis egy rendőrök elleni támadás kapott óriási visszhangot, ahol egy Párizs melletti elővárosban videóra vették egy rendőrnő félholtra verését. A társa végül képes volt fegyvert rántani, és a levegőbe is kellett lőnie, hogy leszálljanak a nőről. Két nap múlva egy másik külvárosban játszódott le ugyanez a történet, ott is egy összevert rendőrlány és töltényhüvelyek maradtak a „csata” után. Válaszként a rohamrendőrök ellepték az érintett gettókat, de nem lehetett őket örökre ott tartani.
Marseille szépségei:
(Longchamp palota)
(Prefektúra)
(Olympique Marseille meccs)
A rajom élete ehhez képest a megtestesült nyugalom volt, csak két kis incidensbe futottunk bele ittlétünk alatt. Egyszer egy csöves kezdett lökdösni egy nyugdíjast az utcán. Gyorsan leállítottam a kocsit, odaszaladtunk és én is beszálltam a lökdösődésbe. A csöves elkezdte játszani a mártírt, azt kiabálta, hogy lőjük agyon, majd gondolt egyet, és leült a földre vacsorázni. A másik balhé az egyik reggeli futásunkból visszatérőben volt, ahol egy arab fiatal szólogatott be nekünk. Nem értettem, hogy gondolta, hogy egyedül beleköt nyolc légiósba. Ezt bele is ordítottam az arcába, addigra a többiek is körégyűltek. Az arab ekkor már remegett a félelemtől, és azt ismételgette, hogy csak viccelt. Ennyivel megúszta a dolgot.
És kevésbé szépségei:
(francedelinquance.centerblog.net)
(noisey.vice.com)
Még ha nekünk nem is volt sok dolgunk, a városban nem állt meg az élet: hat embert végeztek ki, amíg ott voltunk, ebből az egyiket a laktanyától néhány száz méterre. A kábítószer ártalmas az egészségre. De Marseille-ben ez teljesen normális, az lett volna a furcsa, ha épp nem halt volna meg senki.
A helyi antifáknak valahogy nem jött be a határvédelmünk
Egyik hajnalban egy algériai kezdett lövöldözni egy belvárosi bár előtt. Szerencsére épp ott volt egy szolgálaton kívüli rendőr, aki előkapta a fegyverét, és lelőtte. Azóta sem tudni, hogy ez most leszámolás, ámokfutás, vagy terrorizmus akart lenni, vagy csak egyszerűen bedühödött valamin, mert olyan rosszul lőtt, hogy nyolc lövésből senkit nem bírt eltalálni. Még azt se tudták megállapítani, hogy egyáltalán mire célzott.
A magyar felcser a századból néha a városi mentők egyik rohamkocsiján segített be, ő mesélt a benzintolvaj cigányokról. Ezek az egyik arab lakónegyedben akarták megcsapolni a kocsikat, de lebuktak, és nemsokára rajtuk volt a fél háztömb: jól helybenhagyták őket, a benzint meg megitatták velük. Amikor a mentők kiértek, a tolvajok egyszerre sírtak, véreztek és hánytak. Pedig a benzinjüket megkapták, csak gondolom nem gyomorba kérték.
Január végén a török hadsereg Szíriában megtámadta a kurdokat, és ez itt is éreztette hatását. A reptéren megjelent kb. 30 kurd tüntető a török gépre várva. Gyorsan felállt velük szemben tíz rendőr és az ott lévő légiós raj mind a 8 tagja. A kurdok nem tűntek túl agresszívnak, de ekkor jött ki a török gép első utasa az érkezési zónába, egyből levágta, hogy mi a helyzet, és beszólt a kurdoknak valami cifrát. Erre elszabadult a pokol, a kurdok le akarták rohanni a törököt, a mieink persze nem hagyták. A kurdok felfegyverkeztek a kávézó székeivel, de nem sok esélyük volt a bakancsok és a viperák ellen. A bunyó közben átterjedt az épület előtti részre is, közben meg újabb török utasok érkeztek, akik a rendőrök mögül cukkolták a kurdokat. Végül a kurdok megunták a verést, és arréb vonultak, a törökök meg a másik irányba lettek elterelve.
Az én rajom az eset után két nappal került sorra a reptéren, de akkor már teljes volt a nyugalom. Utána az utolsó két hétben se történt semmi említésre méltó.
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs
