Egy nem az Idegenlégióhoz kapcsolódó anyag következik, mégis megosztom.

A francia rendvédelmi erők történetéről kellett írnom egy szakdolgozatot, és mivel hasonló témában nagyon nem jelent meg semmi magyarul, úgy döntöttem, hogy ide is kirakom (a bevezetést és a forrásokat leszámítva), meg kerestem hozzá néhány képet. Akit érdekel, annak jó olvasást, akit nem, az tekintse úgy, mintha itt sem lenne!

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az előzményeket itt tudjátok elolvasni: A francia rendvédelem 2.

A 70-es évek a bűnügyi helyzet robbanásszerű és látványos leromlásáról szóltak. Az 1970-ben 1000 lakosra jutó 20 bűncselekmény tíz év múlva már 50 volt. A szélsőbalos utcai kődobálók egy része terroristává képezte tovább magát (általában a KGB segítségével), és átváltott a merényletekre és túszejtésekre. Leghírhedtebb képviselőjük az Action Directe volt, míg mellettük nemzetiségi alapon a korzikaiakat az FLNC, a baszkokat az ETA képviselte a terrorizmusban. Maga a túszejtés politikamentes műfajként is megjelent az alvilágban a gazdag családoktól követelt váltságdíj reményében. A rendőrségnek majdnem egy évtizedre és egy külön erre szakosodott osztályra volt szüksége, hogy olyan jó hatásfokkal fogja el az elkövetőket, hogy a bűnözőknek többé ne érje meg ez a fajta bűncselekmény. A korszak lezárultának az elrabolt Empain báró 1978-as kiszabadítása tekinthető. A bank- és egyéb rablások is erőszakossá váltak, a bűnözők új generációját már nem érdekelte az emberélet. A szervezett bűnözői csoportok egymás közti háborúiban tucatjával maradtak a halottak az utcákon (a legvéresebb a párizsi „Zemour” és „Szicíliai” bandák közti háború volt). Erre az időszakra esett a „francia kapcsolat” felszámolása is. Ekkor már 25 éve gyártották a marseille-i laborok a heroint a Törökországból érkező ópiumból, amit aztán az Egyesült Államokba szállítottak tovább. Mivel nem a hazai piacra termeltek (Franciaországban ekkor még szinte ismeretlen volt a drogfogyasztás), a rendőrség szemet hunyt a tevékenységük felett. 1972-ben viszont a fokozódó amerikai nyomásra végre közbe kellett avatkozniuk, és a hálózat felszámolása három évig tartott. Ezen szervezett bűnözői csoportok elleni harcra a rendőrség létrehozta a BRB-t[1], melynek funkciója és működési területe szinte megegyezett a BRI-vel, így ki is tört közöttük a rivalizálás. Az évtizedre a média intenzív érdeklődése is jellemző volt, nekik köszönhetően több rendőr és bűnöző is korának hírességévé vált. Utóbbiak közül a legfelkapottabbat, Jacques Mesrine-t 1979-ben a BRI a párizsi csúcsforgalomban gyakorlatilag kivégezte (hivatalosan egy elfogási kísérlet keretében).

Jacques Mesrine, a 70-es évek sztárbűnözője. Tizennyolc lövés után már nem nagyon ellenkezett a bilincselésnél.

1974-ben érkezett először Franciaországba Carlos (polgári nevén Ilich Ramírez Sánchez), a nemzetközi szélsőbaloldali terrorista is, aki az elkövetkező 20 évben az országra nehezedő terrorfenyegetettség szimbólumává vált. Az első két évben csak kisebb, néhány sebesültet eredményező támadásokat követett el, de mikor a rendőrségi hírszerzés őrizetbe akarta venni, annak két nyomozójával és az informátorukkal is végzett, majd elhagyta az országot. Nem sokkal később Budapestre tette át a székhelyét. Innen mért újabb csapásokat Franciaországra 1982 és 1983 között, hogy nyomást gyakoroljon az időközben a francia rendőrök által letartóztatott barátnője szabadon bocsátása érdekében. A merényletsorozat 11 embert ölt meg és további 190-et megsebesített. Végül a rendőrségi hírszerzés ügynökei Szudánból rabolták el és csempészték Franciaországba a terroristát, ahol életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. Jelenleg is ezt tölti. [1]

A 80-as években folytatódott a lassú emelkedés a bűncselekmények számában. Az évtized eleji 50-hez képest a végén már 60 jutott belőlük 1000 lakosra. 1981-ban François Mitterrand köztársasági elnökké választásával a baloldal került hatalomra, és ez a rendfenntartást is érintette. A rendőrség vezetését lefejezték, hogy az elnök és a kormány számára megbízhatóbb főtiszteket tegyenek a helyükre, liberalizálták a büntetőtörvénykönyvet, eltörölték a halálbüntetést, és amnesztiát kaptak az Action Directe tagjai. Úgy gondolták, hogy egy baloldali terrorszervezet nem fog egy ugyanilyen kormány ellen támadni, de súlyosan tévedtek: az új terrorhullám halálosabb volt, mint az első. Ez a rendőrségen belül az Uclat[2] antiterrorista ügyosztály megalakításához vezetett, mely koordinálta a terrorellenes együttműködést a különböző rendvédelmi szervek és hírszerző szolgálatok között, valamint megalakult 1985-ben a RAID[3], a rendőrség kimondottan terrorelhárító egysége (eddig a BRI-re és a BRB-re hárultak ezek a feladatok, illetve a Csendőrségnél már korábban létrehozott GIGN-re). Ennek köszönhetően 1987-re végleg sikerült felszámolni az AD-t. Az évtized legnagyobb hatású bűncselekménysorozata a „Postiches” banda öt éven át tartó működése volt, mely során 27 bankfiókot raboltak ki fegyverrel. Felszámolásuk során kiderült, hogy a bűnszervezetnek több rendőr is tagja volt „másodállásban”. Említést érdemel még Thierry Paulin sorozatgyilkos működése, aki 1984 és 1987 között 17 idős nőt ölt meg, és aki miatt digitalizálták és országosan egységesítették a rendőrség ujjlenyomat adatbázisát. Ezzel az évtizeddel véget ért az a korszak is, amikor az ország alvilágát még tényleg franciák uralták.

Az 1990-es években a bűnelkövetések száma nagyjából állandó maradt (60-65 bűneset/1000 fő), de a típusuk változni kezdett. A vagyon elleni bűncselekmények száma csökkenésnek indult, de ezt ellensúlyozta az élet- és testi épség elleni és a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények elszaporodása. Ekkorra a bűnözés nagy része már áttevődött a bevándorlók által lakott gettókba (a hivatalos szóhasználatban „érzékeny városrészekbe”). Az egész ország által ismert „sztárbűnözők” helyét névtelen külvárosi „fiatalok” vették át, és sokszor a negyedeket uraló bandák olyan gyorsan cserélődtek, hogy a rendőrség is alig bírta követni. Tovább gátolta a hatékonyságot, hogy a politikai vezetés ellenezte az állandó rendőri jelenlétet és a razziákat a bevándorlók lakta negyedekben, nehogy provokációnak érezzék, és zavargásokhoz vezessen. Ennek köszönhetően mára sok negyed egy átlagos rendőrjárőrnek szó szerint életveszélyessé vált, és a bűnügyi helyzetről sincs pontos kép, mert az ellenséges lakosság nem a rendvédelmi szerveknek teszi meg a bejelentéseket, és nem hozzájuk fordul a problémáik kezelésére. A helyzetet jól jellemzi, hogy 1990-ben még az országban „dolgozó” prostituáltak 85%-a volt francia származású, ez az arány 2013-ra 17%-ra csökkent. A büntetés-végrehajtási intézményekben is hasonlóak lettek az arányok. A rendőrség az 1994-ben létrehozott BAC[4]-kal, a fedett beavatkozó egységével próbált reagálni, melynek tagjai civil ruhában és civil gépjárművekkel járőröztek a legfertőzöttebb részeken, és megpróbáltak a bűnözéssel az elkövetés pillanatában leszámolni. Képesek voltak sikereket felmutatni, de a hatékonyságukat csökkentette az igazságszolgáltatás engedékenysége, és megalakulásuk óta egyes politikusok, jogvédők és civil szervezetek támadásainak kereszttüzében álltak. A külvárosokban mindmáig ők a leggyűlöltebb egység, és sokszor családtagjaik vagy lakásuk elleni támadásokkal állnak rajtuk bosszút. Az országot sújtó terrorizmuson is meglátszott a változás: innentől már nem a baszk és korzikai őslakosok voltak a főszereplők, hanem a muszlim bevándorlók. 1994-ben egy algériai terroristák által eltérített Air France repülőgép marseille-i visszafoglalásával hajtotta végre a GIGN[5] (a Csendőrség antiterrorista egysége) története legsikeresebb és leglátványosabb műveletét: mind a négy terroristával végeztek néhány sebesült árán. 1995-ben több hónapon keresztül iszlám fundamentalisták által elkövetett robbantásos merényletek rázták meg az országot, de végül a terrorszervezet 80%-át sikerült felszámolni. Ennek hatására indította el a hadsereg a Vigipirate (később Sentinelle) hadműveletet, melynek keretében a katonák mind a mai napig járőröznek a francia utcákon a rendvédelmi erők támogatására. 1998-ban Lionel Jospin baloldali francia miniszterelnök új megközelítéssel akarta orvosolni a problémákat, és meghirdette a „lakossághoz közel álló rendőrség” elvét. A rendőrségnek eszerint nem feltétlenül a bűnözési statisztikák javítása lett volna a fő feladata, hanem a közvetlen viszony kialakítása a lakossággal, a „békés egymás mellett élés elősegítése”, és egyfajta szociális munka. Az erről szóló belügyminiszteri rendelet a három irányelvként a megelőzést, a közelséget és a partnerséget határozta meg.

Francia alvilág… franciák nélkül

A 2000-es években kezdett hosszú idő után először csökkeni az 1000 főre eső bűncselekmények száma, ami a kezdeti 64-ről 2010-re 54-re apadt. Ez a vagyon elleni bűncselekmények további csökkenésének volt köszönhető (ebben a gépjárművek jobb lopásvédelmi rendszerei és a rendőrségi térfigyelő kamerarendszerek kiépülése is közrejátszott). A testi épség elleni támadások ettől függetlenül enyhén emelkedtek. 2003-ban Nicolas Sarkozy friss belügyminiszterként véget vetett az eddigi rendészeti szemléletnek, és újra a kemény, beavatkozó rendőrség mellé tette le a voksát. Meghirdette a „számok politikáját”, mely a rendvédelmi erők céljait az elkövetett bűncselekmények számának csökkentésében és a felderített esetek arányának növelésében határozta meg. 2005-ben végigsöpört az országon az eddigi legnagyobb gettólázadás. Ürügyként az szolgált, hogy a Párizs melletti Clichy-sous-Bois-ban két fiatal egy transzformátorállomáson próbált elbújni a rendőrök elől, és agyonütötte őket az áram. Az utána kirobbant zavargás gyorsan átterjedt a többi Párizs környéki, majd több vidéki gettóra is, és három hét kellett a leveréséhez. Ezalatt 4 embert öltek meg, 217 csendőr és rendőr megsebesült, felgyújtottak 9000 autót és szétvertek 233 középületet. A megfékezésükhöz kijárási tilalom bevezetésére, a közvilágítás és a mobilhálózatok lekapcsolására és 5000 előállításra volt szükség. A győzelem olyan jót tett Sarkozy népszerűségének, hogy két évvel később elnökké választották.

Két autó a 9000-ből

Az elnök 2012-es leváltása viszont a közrend romlását is magával hozta. A szigor enyhült, a jogszabályok liberalizálódtak (a börtönbüntetések helyett az alternatív büntetési módszerekre próbálták helyezni a hangsúlyt, de ezeknek nem volt akkora visszatartó ereje) és a rendvédelmi erők létszáma és költségvetése is folyamatosan csökkent. A bűnügyi statisztikák lassú, de stabil romlásnak indultak (2019-re az arányszám 58 lett). Az évtized folyamán az emberölések és kísérleteik (pontosabban az emberölések, a halált okozó testi sértések, a halálos kimenetelű terrortámadások és ezek kísérletek áldozatainak az összege) száma folyamatosan emelkedett, és 2020-ra elérte az abszolút rekordnak számító 4472-t. Ez azt jelentette, hogy a szám 2000 óta megduplázódott. Ekkor tört rá az országra 2015-ben az újabb iszlamista terrorhulláma a Charlie Hebdo magazin szerkesztősége elleni támadással, melyet még olyan látványos merényletek követtek, mint 2015 végén a Bataclan-i mészárlás, vagy a 2016-os nizzai kamionos gázolás. Azóta is havi rendszerességgel követnek el terrorcselekményeket az ország különböző pontjain. Ennek köszönhetően erőltetett létszámbővítésbe kezdtek a rendvédelmi szervek, az utcára vezényelt katonák számát a háromszorosára emelték, és a fegyverhasználati jogszabályok is enyhültek. Az országos terrorfenyegetettség szintje azóta is a maximumon van. Ezen kívül a rendvédelmi erőket tovább terheli a migrációs válság, mely miatt a francia-olasz és a francia-brit határszakaszokat fokozottan kell ellenőrizni, ami extra emberanyagot köt le.

Párizs, Nizza, Carcassone… a terrortámadások sora nem akar véget érni

Jelenleg a Nemzeti Rendőrség alkalmazásában 150 000 fő áll. A szervezeti felépítés alapján soraikban megtalálható a közrendvédelem, a bűnügyi rendőrség, a készenléti rendőrség, a határőrség, a belföldi hírszerzés és különböző specializált alakulatok és osztályok.

A következő rész itt olvasható: Az önkormányzati rendőrség újra színre lép

[1] Brigade de répression du banditisme

[2] Unité de coordination de la lutte antiterroriste

[3] Recherche, Assistance, Intervention, Dissuasion

[4] Brigade anti-criminalité

[5] Groupe d'intervention de la Gendarmerie nationale

Ugrás a blog legelejére: Klikk ide