Egy nem az Idegenlégióhoz kapcsolódó anyag következik, mégis megosztom.
A francia rendvédelmi erők történetéről kellett írnom egy szakdolgozatot, és mivel hasonló témában nagyon nem jelent meg semmi magyarul, úgy döntöttem, hogy ide is kirakom (a bevezetést és a forrásokat leszámítva), meg kerestem hozzá néhány képet. Akit érdekel, annak jó olvasást, akit nem, az tekintse úgy, mintha itt sem lenne!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az előzményeket itt tudjátok elolvasni: A francia rendvédelem 6.
Különleges erő alatt az adott fegyveres erő átlagánál jobban képzett, felszerelt és válogatott alakulatokat értünk. Ezek feladata azon műveletek végrehajtása, mely az átlagos alakulatok képességeit meghaladná az erőszak várható mértéke miatt. A katonaságon belül is új fogalomnak számítanak (ezen csapatok csak az első világháborúban jelentek meg, mélységi alkalmazásukra pedig csak a második világháborúig kellett várni), de a világ rendőrségeinél még később jelentek meg. Az 1960-70-es évekre vált nyilvánvalóvá a rendőri vezetőknek, hogy olyan bűnözési formák jelentek meg (túszejtés, terrorista csoportok, szervezett fegyveres bűnbandák), melyek leküzdésére az átlag rendőr képzettsége nem elegendő. A megalakuló rendőrségi különleges erőket két nagyobb csoportra lehet osztani, de persze ez a felosztás is képlékeny, több országban nincs is így elkülönítve, és alkalomadtán a másik feladatait is elvégzik. A SWAT-egységek katonai taktikát alkalmazó és ilyen felszereléssel ellátott rendőri műveleti csoportok hasonlóan felszerelt bűnözők vagy ezek csoportjainak felszámolására. Az antiterrorista egységeket pedig ennél is nagyobb precíziót és gyorsaságot igénylő feladatokra hozták létre, mint a túszejtések, jármű eltérítések és folyamatban lévő fegyveres terrortámadások megszakítása és felszámolása.
Franciaországban az első SWAT-egységnek tekinthető alakulat az 1964-ben alapított BRI volt, de ez egy ennél átfogóbb koncepció alapján jött létre. A párizsi rendőrség vezetése ekkor elégelte meg, hogy az elszaporodó fegyveres rablásoknál mindig csak az elkövetés után kezdhettek nyomozni, és egy proaktívabb fellépésre váltottak. Az újonnan létrehozott egység feladata a bűnbandák azonosítása, megfigyelése, majd közvetlenül az elkövetés előtti vagy utáni elfogása lett (a bűntény közben jellemzően nem akartak beavatkozni, hogy elkerüljék a felesleges áldozatokat). Ebből kifolyólag egyszerre végezték a nyomozati munkát, és funkcionáltak SWAT-egységként. A koncepció annyira sikeres lett, hogy a párizsi után vidéken is létrehoztak BRI egységeket területi illetékességgel.
A terrorelhárító egységek felállításához a legnagyobb lökést Európa szerte az 1972-es müncheni olimpiai játékokon elkövetett terrortámadás[1] adta, mely után világossá vált, hogy a terrorcselekmények elhárítását jobb nem a hagyományos rendőri erőkre bízni. Ennek hatására utasításba adták a párizsi BRI számára, hogy a tevékenységi körébe vegye fel az antiterrorista műveleteket, a Csendőrség pedig 1974-ben létrehozta a saját terrorelhárító alakulatát, a GIGN-t. Utána 1975-ben a Rendőrség sokaknak érthetetlen módon úgy döntött, hogy a BRI-re túl sok feladat hárul így, és megalapította a fegyveres bűnszervezetek elleni harcra a BRB-t, pontosan ugyanazzal a feladatkörrel, amivel a BRI is létrejött (nyomozás és fegyveres beavatkozás egyszerre). A kialakuló ellenségeskedés a két szervezet között borítékolható volt. Ennek leglátványosabb fejezete az 1986-os párizsi Docteur-Blanch utcai bankrablás volt, ahova a két egység egyszerre ért ki, de a BRB vezetője elvesztette a hidegvérét, kiugrott a kocsijából, és agyonlőtte az egyik bankrablót. A kirobbanó tűzharc eredményei a két egység közti kereszttűz, a BRI egyik BRB által agyonlőtt rendőre és a káoszban elmenekülő elkövetők lettek. Az eset után a BRI tagjai sztrájkkal fenyegették meg a belügyminisztert, melyhez a párizsi rendőrség jelentős része is kifejezte csatlakozási szándékát, így végül a BRB-t vezető Mertz felügyelő felfelé bukott.
Három különleges egység még nem volt elég, 1985-ben létrehozták a RAID-et is
Az eddig meglévő különleges erők mennyisége viszont még mindig nem elégítette ki a rendőri vezetést, ugyanis 1985-ben létrehozták a saját, kizárólag terrorelhárító alakulatukat, a RAID-et. Ennek egyrészt a deklarált célja a csendőrségi GIGN lemásolása volt, másrészt, hogy a Rendőrségen belül ne csak a párizsiak rendelkezzenek terrorelhárító alakulattal (az egyértelmű volt, hogy ezt nem földrajzilag, hanem a szervezeten belüli alárendeltség szempontjából értik, mert az új egységet is a párizsi agglomerációban helyezték el). Így megszületett a negyedik különleges alakulat is, ráadásul az illetékességek és a hatáskörök még mindig nem voltak tisztázva. Az új egység nem sokkal a felállása után már kritikák kereszttüzébe is került, mikor 1989-ben Ris-Orangis-ban egy magát otthonában elbarikádozó fegyveres őrjöngőnél a kikényszerítés helyett a behatolás mellett döntöttek. A kettéosztott kommandó egyik fele az ajtón akart betörni, de ez a rosszul kimért robbanóanyag miatt késedelmet szenvedett, az ablakon át bejutó társaik pedig pont a célszemély puskája elé érkeztek meg. A fiatal alakulat veszteséglistáján három lövéssel később két halott és egy életveszélyes sebesült szerepelt. Az elkövetőt végül az ajtót fizikai erővel betörő társaik fogták el.
A GIGN leghíresebb művelete, az Air France repülőgépének
visszafoglalása az algériai terroristáktól Marseille-ben (1994)
A 2000-es évek elejére végre legalább a Rendőrségen belül meg tudtak arról egyezni, hogy a párizsi BRI kizárólagos illetékességévé vált Párizs közigazgatási területe, míg a RAID-é lett az ország többi része. A BRB-vel is sikerült felosztani a feladatokat, eszerint a BRI megőrizte ugyan nyomozati jogkörét, de tevékenységében már szinte csak a beavatkozásokra koncentrált, míg a BRB-nél ennek a fordítottja játszódott le. Az országban közben tovább folytatódott a szervezett bűnözés militarizálódása: a leszámolásoknál a leggyakrabban alkalmazott fegyver az AK47-es gépkarabély lett, míg a páncélozott pénzszállítók elleni támadásoknál megjelent a vállról indítható rakéta.
A következő fordulópont a terrorelhárítók életébe viszont nem tőlük, hanem az iszlamista terroristáktól érkezett 2015. januárjában a Charlie Hebdo újság szerkesztősége egy párizsi kóser hentesbolt ellen végrehajtott szimultán terrortámadással. A hentesbolt hiába volt Párizs közigazgatási határain belül, a BRI-nek együtt kellett működnie a RAID-del a túszok kiszabadítására indított művelet során, melynek a végeredménye egy lassú végrehajtás, több baráti tűz miatt sebesült rendőr és a GIGN-től érkező kritika lett. Ez év novemberében a főváros egy komplex terrortámadást is elszenvedett, melynek utolsó felvonása egy túszejtés felszámolása volt a Bataclan koncertteremben. A BRI ért ki előbb a helyszínre, és nem is engedték a RAID-nek, hogy részt vegyen a művelet végrehajtásában, csak a biztosító feladatokat bízták rájuk. Ennek ellenére a RAID parancsnoka, Jean-Michel Fauvergue azt nyilatkozta a sajtónak, hogy elsőként hatolt be a túszokat menteni, amit aztán a BRI hivatalos közleményben cáfolt. A folyamatos és sok áldozatot követelő terrortámadások hatására a belügymisztérium 2016-ban megalkotta a rendvédelmi erők beavatkozási rendszerét, melynek értelmében a RAID, a GIGN és a párizsi BRI is országos illetékességet kapott. Ez három szintben határozta meg a rendvédelmi egységek feladatát terrortámadás esetén. Minden rendőr és csendőr részt vehetett a terület zárásában, ez volt az alapvető szint. A közbenső szinten voltak a rendvédelmi erők specifikusabb kiképzést kapó egységei, mint a Rendőrség és a Csendőrség megyei beavatkozó egységei, a vidéki BRI egységek és a BAC. Az ő feladatuk a támadás befejezésének kikényszerítése és az elkövetők adott pontra rögzítése, menekülésük megakadályozása lett. Végül a három terrorelhárító egységet (RAID, BRI Párizs, GIGN) minősítették különleges beavatkozóvá, az ő feladatuknak szabták a túszhelyzetek és barikádhelyzetek megoldását. A koncepció már megszületésekor elavultnak számított abból a szempontból, hogy az átlag rendőrjárőröknek nem engedélyezte a beavatkozást folyamatban lévő terrortámadásoknál vagy ámokfutásoknál (ellentétben például az USA-ban követett protokollal, ahol ezen a megközelítésen már 15 évvel korábban túlléptek). Viszont a gyakorlatban sem valósul meg mindig ennek a betartása, például a 2020-as nizzai terrortámadás után az elkövetőt az önkormányzati rendőrök lőtték meg, és fogták el, nem várták meg vele a különleges erőket. Ezen kívül úgy próbálták még fokozni az ország védelmi képességeit, hogy a párizsi BRI létszámát a duplájára növelték (50-ről 100 főre), de kötelezővé tették számára az állandó készenlétet, a RAID-hez pedig hozzácsatolták a Rendőrség hét vidéki beavatkozó egységét, mely másfélszeresére növelte a létszámot.
A Bataclant megrohamozó BRI egység büszkén mutatja lövedékálló pajzsát.
Tisztán kivehetők benne a lövésnyomok.
2017-ben Collomb belügyminiszter felismerte, hogy az országnak három különböző terrorelhárító alakulata van gyakorlatilag azonos feladatokkal, hatáskörrel és illetékességgel, ezért egyesíteni akarta őket, de ez minden érintettől elszánt ellenállásba ütközött. Nem meglepő módon Collomb leváltása után az utódai már nem erőltették a tervet. A pozícióharc viszont itt még nem ért véget, a BRI váratlan helyről kapott támadást. Fauvergue, a RAID volt vezetője 2017-ben nyugdíjba vonult a Rendőrségtől, majd kormánypárti nemzetgyűlési képviselőként folytatta tovább. És nem felejtette el a BRI-nek a megaláztatást a Bataclannál. 2019-ben keresztülvitte a törvényt, mely szerint a párizsi BRI-t a RAID alá kell rendelni, és ettől fogva annak párizsi területi alegységeként működik tovább. Ebbe a párizsi rendőrfőkapitány is beleegyezett (a BRI feláldozásával próbálta elérni, hogy a párizsi rendőrség autonómiájának megszüntetése ne kerüljön szóba), de azt még elérte, hogy a RAID mellett ő irányítási jogokat kapjon a BRI felett. Hogy emiatt sikerül végre egyesíteni legalább a Rendőrség terrorelhárítóit, vagy papíron a RAID alá rendelve megmaradnak ugyanúgy egy autonóm szervezetnek, ez még a jövő kérdése. Még az sincs meghatározva, hogy erre egyáltalán mikor kerül sor, a Belügy 2020-as Fehér Könyvében sem rendeltek a távlati célhoz időpontot.
Az viszont biztos, hogy a különleges erők közti feszültség ettől nem csökken, és a komplett egységesítésükről továbbra sincs szó. És nem sokan merik feltenni a kérdést, hogy megengedheti-e ezt magának az ország az évek óta maximális szintűnek minősített terrorfenyegetettség közepette.
A következő rész itt olvasható: A "dühös rendőrök"
[1] A palesztin Fekete Szeptember terrorszervezet nyolc fegyverese megölte az izraeli olimpiai csapat két tagját és további kilencüket túszul ejtette. A nyugat-német rendőrség kudarcba fulladt túszmentő művelete során mind a kilenc túsz, öt terrorista és egy rendőr életét vesztette.
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
