Visszatérve Saint Christolba a megszokott élet folytatódott a századnál. Reggel sport volt, a nap többi részében meg tanulás, gyakorlatozás, vagy munka. Meg nekünk, újoncoknak még két héten keresztül énekóra az éjszakában.
Az 1. század épülete
Takarítanom már szerencsére nem kellett sokat, mert mindig volt néhány banános, akinek bérelt helye volt a takarító csapatban. Az egyik a koreai volt, a másik egy elefántcsontparti fekete, aki nagyon hasonlított a casteli binomomhoz, ő is alkalmatlan volt mindenre. De beszélni ez is tudott, egyszer a fákat ültette az alakulótéren, amikor telefonált egy nőnek (már ez is szigorúan tilos, de nem látták meg), és azt mesélte neki, hogy épp Afganisztánban hatástalanítja a pokolgépet. Ekkor lépett oda hozzá az egyik magyar srác, és beleordította a telefonba, hogy „Hozzad már azt a lapátot, ma még el kell ültetnünk az összes fát!”. A fekete vörös fejjel tette le a kagylót, aztán napokig rajta röhögött az egész század.
Már ezelőtt is szerzett magának hírnevet, mert mikor a CP04-ét végezte, ott is élen járt a szívásban, ezért elment a katonai rendőrséghez feljelentést tenni „rasszizmus” címen. Ezzel csak azt érte el, hogy a következő közelharckiképzésen az oktató román sergent rajta mutatta be a boksztudását, a feketét úgy kellett a végén kihúzni a ringből, a saját lábán nem tudta elhagyni.
A parancsnokság (Legio Patria Nostra – A Légió a mi hazánk)
November közepén volt az ezredünk éves hadgyakorlata a környező hegyekben. Én voltam az egyik rádiós, így a teljes menetfelszerelésem mellé még az összesen 10 kilós rádió is jött, a zsákomat alig tudtam felemelni. Este 8-kor indultunk, és egészen reggel 6-ig meneteltünk a sötétben. Ekkor letáboroztunk és aludhattunk négy órát, a rádiósoknak nem kellett őrködnie.
Utána felderítettük a kijelölt terepszakaszokat, estére rá is találtunk a talibánra (ők főállásban az ellátó századunk caporal-chefjei voltak), és rohammal megsemmisítettük őket. Utána még meneteltünk néhány órát, majd teherautókon bevittek minket az ezredbe, ekkor már hajnalodott.
Aznap este volt a chilei haverom búcsúbulija a caporal-képző (két és fél hónap kemény szívás) előtt, másnap reggel meg a 10 kilométeres ezred futóverseny. Fordított sorrendben jobb lett volna.
A futóversenyen
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs